Állandó kiállítások
Visegrád
olaj , vászon
58,5 x 83,5 cm
Ltsz.: 3097
Markó Károly - Visegrád
Az 1820-as években festett Visegrádot a magyar művészettörténet-írás az újabb kori, önálló magyar tájképfestészet első reprezentatív darabjaként tiszteli. Olyan tájképpel állunk szemben, amely a magyar történelem egyik megszentelt helyszínét, a még romjaiban is lenyűgöző visegrádi palotaegyüttest ábrázolja a Várheggyel és a Duna szelíd kanyarulatával együtt. A mű hagyományos retorikai értelmezéséhez segítséget nyújtó staffázsalakok hiányoznak a képről, így a táj nem kulisszaként, nem az emberi vagy mitológiai események háttereként értelmezendő, hanem önmagában. Ezt az önálló értelmezést pedig épp a táj egyértelmű történelmi vonatkoztatottsága könnyíti meg. A Visegrádon a magyar történelmet látjuk nagyságával és viharaival együtt. A viszonylag közeli és természetes, talajhoz közeli nézőpont a szemlélőt szinte belevonja a kompozícióba. A Salamon-torony épebben megmaradt tömege a Dunával s a túlparti hegyekkel a képsík alsó harmadában helyezkedik el. Ezek fölé tornyosul a Várhegy, amit a palota romjai koronáznak meg. A képelemek ilyen strukturálása egy sajátos hierarchiát tükröz, amelyben a rom fölötte áll mindannak, ami ép, illetve amelyben a történelmi emlék fölényben van a természet alakzataival szemben. Mindezt azonban a képsík csaknem felét elfoglaló és a tájmotívumok tömegét aszimmetrikusan megismétlő égbolt rendezi mégiscsak egy történelem fölötti egységbe. Romantikus nemzeti program és művészi univerzalizmus egyesül a Visegrád kompozícióján olyan harmóniában, amelyet a későbbi, a romantikus szubjektivizmus irányába billenő történeti tájképek már soha nem tudtak megismételni.
