Állandó kiállítások
-
Ádám Zoltán Cím nélkül
-
Ádám Zoltán Cím nélkül
-
Ádám Zoltán Három kút
-
Altorjai Sándor Két hülye
-
Anna Margit Gondolkodó
-
Attalai Gábor Kopaszítás III.
-
Attalai Gábor Kopaszítás IV:
-
Attalai Gábor Kopaszítás I.
-
Attalai Gábor Kopaszítás II.
-
Bak Imre Kék keret
-
Bak Imre Az Óperencián túl
-
Bakos Ildikó Nád I.
20. századi művészet 1945 után
A kiállítást az 1945 utáni változások, a progresszió jegyében létrejött, de ugyanakkor a háború előtti előzményekhez is kapcsolódó - az egymás mellett élő, egymásra ható stílusok, expresszionizmus, konstruktivizmus, szürrealizmus stb. összetettségét dokumentáló - műalkotások vezetik be.
A folyosó két paravánnal határolt területén az 1950-es évek diktatórikus művészetpolitikájának megfelelően stilárisan homogén, a korabeli tematikai követelményekhez igazodó életképek, munka- és munkásábrázolások, portrék kerültek bemutatásra. A Dunára néző teremsor elejéhez visszatérve a vulgarizáló tendenciákkal szemben a kibontakozás lehetséges útjait képviselő művészek, illetve néhány szuverén módon kiteljesedő alkotói pálya munkái fogadják a látogatót. A következő termekben az idősebb mesterek nyomdokain elinduló, s ugyanakkor a nemzetközi művészeti élethez, a különböző stílustendenciákhoz kapcsolódó új generáció alkotásai kaptak helyet. A párhuzamosan létező nonfiguratív irányzatok az absztrakt expresszionizmus, valamint az (új)geometrikus- és strukturális-, illetve organikus törekvések egyéni átirataiként jelennek meg. Az ezzel közel egy időben szintén fontos szerepet játszó figuratív tendenciákból a szürnaturalizmus, illetve a pop art és a hiperrealizmus sajátosan továbbfejlesztett változatai láthatók a teremsor utolsó szakaszában.
A teremsorból nyíló folyosórészt a radikalizálódó avantgárd elsősorban fotóhasználatra építő munkái - akciódokumentációk - és objektek uralják: a konceptuális, nem ritkán politizáló, kritikai attitűddel átitatott és filozófiai, lételméleti kérdéseket is érintő törekvéseket képviselik. A nyugati oldal első termébe az avantgárd eredményeinek beépülésével kiteljesedő, de a hagyományosabb képi és formai megoldásokhoz is kapcsolódó művek kerültek. Az itt megjelenő figuratív tendenciákon belül a személyes narratívára éppúgy találunk példát, mint az individuális mitológiák kulturális tradícióihoz, az archaikus tárgykultúrához kapcsolódó újraértelmezésre. A következő teremsor a transzavantgárd térnyerését reprezentálja. A posztmodern fordulat következményeként az egész művészetre vonatkozó, átfogó igényű szemléletváltás jött létre. Plurális megközelítésmódjába magától értetődő természetességgel illeszkednek a korábbi groteszk-ironikus attitűd továbbélését vagy az installációs művészet felfutását jelző művek éppúgy, mint a posztkonceptuális tendenciákhoz kapcsolódó példák.