Magyar Nemzeti Galéria English

Állandó kiállítások

Őszibarackos csendélet
Mányoki Ádám

Őszibarackos csendélet

1721
olaj , vászon
58,5 x 72 cm

Ltsz.: 98.8M
Helye az állandó kiállításon: D épület I. emelet, C épület lépcsőforduló
Térkép

Mányoki Ádám - Őszibarackos csendélet

Nemcsak egy új művel, de a festő működésére vonatkozó tanulságokkal is jócskán gazdagodott a Mányoki-kutatás azzal, hogy egy néhány éve vásárolt gyümölcscsendélet hátáról restaurálás közben előkerült a festő dátummal ellátott szignatúrája. A tisztítás során megújult festményt a festő 1720-as évek elején készült munkái közé sorolhatjuk. A felirat szerint a csendélet Bécsben készült, ami viszont működésére nézve hoz eddig ismeretlen adatot. Levelezéséből eddig úgy tudtuk, hogy Mányoki, aki II. Rákóczi Ferenc belső köréhez tartozott, s aki a szabadságharc idején bizalmi feladatokat is ellátott, az 1722/23-as évek enyhülő politikai légkörének köszönhetően jött első ízben Drezdából Bécsbe, 1723-ban. Akkor, amikor VI. Károly császár leányait, Mária Terézia és Mária Anna főhercegnőket is megörökítette két, a csendélethez igen hasonló színezésű és festői megoldású arcképen. A most előkerült szignatúra arról tanúskodik, hogy Bécsbe való első visszatérését korábbra tehetjük, s egyben azt is feltételezhetjük, hogy netán hosszabban is ott időzött. Az őszibarackos csendéletben (amelynek a kép féloldalas kompozíciója alapján feltehetően párdarabja is volt) akár megbízásra, akár eladásra készült, piacképes témája miatt elsősorban megélhetési feladatot kell ugyanis látnunk.

Nem tudjuk, hogy a csendélet műfajában csak alkalmilag vendégeskedő Mányoki vajon természet után dolgozott-e, vagy mintaképet követett. Az őszibarackok és zöld körték, a vesszőkosárban hátul megbújó zöldhéjú sárgadinnye, valamint az élénkpiros termésű farkasalma mind megtalálható volt Közép-Európa kertjeiben, a növények ilyen összetételében főként az augusztusi, kora szeptemberi időszakban. A természet adta "modell" kézenfekvő volt tehát, ezzel együtt lehetséges, hogy az elegáns képtípus megválasztásában inkább valamilyen festői példa állt előtte. Hasonló motívumkészlettel, klasszikus építészeti elemek és gyümölcsök kombinációjával ugyanis főleg két kortársa, Bogdány Jakab és Stranover Tóbiás csendéletein találkozunk. Kettejük közül inspirációs forrásként Stranoverre gondolhatunk, aki többször dolgozott észak-német területen, s akinek személyes kapcsolata Mányokival nem zárható ki. Legalábbis erre erre utal, hogy a festő szerény képgyűjteményében Stranovertől két szőlős csendélet is megtalálható volt.

Buzási Enikő

vissza