Magyar Nemzeti Galéria English

Állandó kiállítások

Madonna

Madonna
a toporci Szent Fülöp és Jakab-templomból

1340-1350 k.
faszobor , fa
115,5 cm

Ltsz.: 55.900
Helye az állandó kiállításon: D épület földszint
Térkép

Madonna

A 14. század magyarországi faszobrászatának kevés ránk maradt emléke közül igen jelentős az ún. első toporci Madonna, amely a Szepességből származik. Zömök alakjával, kedves mosolyával és enyhén hajló "S" vonalával még a francia katedrálisok kapuinak korábbi kő Madonnáira emlékeztet. A Fontenay-i apátság 1300 körül készült kő Madonnája lehetett az a francia példa, amelyet a miénkhez hasonló módon formáltak át osztrák területeken is. A bécsi szaleziánus kolostornak a 14. század húszas-harmincas éveiből származó kőszobra közeli rokonságot mutat a Galéria szobrával, és a magyarországi eredetéről szóló kolostori hagyomány csak megerősíti azt a feltevést, hogy előképül szolgálhatott a toporci Madonna számára. Az első toporci Madonna mestere olyan egyéni változatot alakított ki, amely nagy hatással volt a Szepesség és a szomszédos Kis-Lengyelország szobrászatára is, amit a toporcihoz hasonló ruszkini és az újszandeci III. Madonna mellett egy egész sor távolabbi példa is bizonyít. Ezek a szobrok hűen követik a budapesti Madonna legfőbb sajátságait, a derűs arckifejezést, az enyhén hajló "S" vonalat, amelyet a bal lábon nyugvó testsúly, a jobb láb ívét követő ruharedők és a kissé jobbra hajtott fej hangsúlyoz. A legszembetűnőbbek azonban a jobb kar által felfogott palást öblösen keresztbe ívelő nehéz redői, melyek feltűnő ellentétben állnak a hullámzóan vállra omló fodros szélű fátyol könnyed alakításával. A toporci Mária jobb vállától függőlegesen aláhulló palástja tömbszerű zártságot kölcsönöz az alaknak. Ez a francia példákra nem jellemző, de a bécsi szaleziánus Madonnára már igen. A gyermek Jézus az előző század hagyományának megfelelően hosszú inget visel, a ruhátlan ábrázolások csak a 15. században váltak általánossá.

vissza