Magyar Nemzeti Galéria English

Állandó kiállítások

Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa

Munkácsy Mihály művészi pályája az asztalosinasként eltöltött nehéz évek után 1862-ben kezdődött, amikor Szamossy Elek akadémiai végzettségű festőhöz, majd Ligeti Antalhoz, a Nemzeti Múzeum képtárának vezetőjéhez került. A múzeumban klasszikus nagymesterek műveit másolta, Lotz Károly és Jankó János népi életképeit pedig a lapokból tanulmányozta. E két mester befolyása jól érezhető a Húsvéti locsolkodás című hangulatos életképen, amely mar Bécsben készült 1865-ben, a Képzőművészeti Akadémián. Ez idő tájt születtek rokonairól és ismerőseiről készült biedermeier stílusú arckepei is. 1866-ban beiratkozott a müncheni Akadémiára. Ekkor készült a Vihar a pusztán és az Itatás című festménye, melyek a borongós színvilágú, érzelmekre ható romantika stílusjegyeit viselik magukon. Meg ebben az évben rajzokat készített az 1848-as forradalom 20. évfordulójára emlékező Honvédalbumba, melynek egyik olajváltozata az Isaszegi csatatér. 1868-ban a düsseldorfi Képzőművészeti Akadémián Ludwig Knaus tanítványa lett, akinek mar régóta nagy csodálója volt, de ekkor mar ismerte a franciaországi barbizoni mesterek műveit, akik közül elsősorban Gustave Courbet realista művei hatottak rá. Az új stílus fele tett első lépésének tekinthetjük az Ásító inas című életképet, de különösen a hozza készült Tanulmányfejet, amely mar a humortól és az idealizálástól mentes szemléletmód, a realizmus első darabja életművében. Egy évvel később festette meg első jelentős művet, a Siralomházat is, amely a halálra ítélt betyár utolsó éjszakáját ábrázolja, drámai hangulatot teremtve a változatos lélektani ábrázolás és a komor színvilág segítségével. A képpel 1870-ben elnyerte a párizsi Salon egyik aranyérmet és egy csapásra ismert m?vésszé vált. Meg Düsseldorfban, 1871- ben készült a Tépéscsinálók című műve, amelyet ugyan az akkor kitört francia– porosz háború folytan kialakult hangulat ihletett, de hazai gyökerei vannak, hiszen a képen az 1848-as forradalomban megsérült honvéd meséli el élményeit a sebesülteknek kötést csináló asszonyoknak.