Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Munkácsy Mihály (1844-1900)

Munkácsy Mihály a magyar művészettörténet legismertebb alkotója itthon és külföldön egyaránt. Ismertségét a magyar művésznél addig példátlan nemzetközi sikere, életpályájának szinte regénybe illő fordulatai alapozták meg. A szegény árva asztalosinasból lett párizsi művészfejedelmet, a becsületrend lovagját, akinek a király nemesi címet adományozott, aki mindig örömmel tért haza szülőföldjére, s aki Párizsban is csak Miska maradt, már életében valóságos kultusz övezte Magyarországon. Ennek hatása ma is él, Munkácsy művészete, a Munkácsyjelenség ma is egy eleven művészettörténeti diskurzus része

Munkácsy (eredeti nevén Lieb) Mihály bajor származású, a 18. században Magyarországra települt családban született Munkácson. Az 1850-re teljes árvaságra jutott fiú nagybátyjánál nevelkedett Békéscsabán, és ott tanulta ki az asztalos szakmát. 1861-ben találkozott Szamossy Elek festővel, aki maga mellé vette segédnek. Első önálló munkái 1862-63 körül születtek meg. 1863-ban Pestre jött, s az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat támogatásával 1865-ben a bécsi Akadémián kezdte meg tanulmányait, azonban anyagi gondok miatt fél év után hazatért. 1866-67-ben Münchenben tanult, első komoly alkotásai a müncheni évek alatt készültek el. 1868 végén Düsseldorfba utazott, mert Ludwig Knaus tanítványa szeretett volna lenni. Itt festette a Siralomházat, amivel 1870-ben aranyérmet nyert a párizsi Salonban. A hamar nemzetközi hírnevet szerzett művész 1871-72 fordulóján Párizsba költözött, ahol de Marches báró személyében nagylelkű támogatóra lelt. A báró vendégül látta a művészt colpachi kastélyában is, és a halálát követő évben, 1874-ben Munkácsy feleségül vette a báró özvegyét. A pazar Munkácsy-villa a Parc Monceau közelében ettől kezdve élénk társasági események középpontja lett. Munkácsyné fontosnak tartotta, hogy férje a társadalmi nyilvánosság előtt is eljátssza a sikeres művész szerepét.

Az addig inkább realista zsánerképeket festő Munkácsy életművében az 1878-as Milton című kép jelentette a fordulópontot. Új műkereskedője, Charles Sedelmeyer tízéves szerződést kötött vele, Munkácsy műveinek pedig világraszóló bemutatókat szervezett, melyeknek egyik csúcspontja az 1886-87-es téli, amerikai út volt. A művész ekkor már nemzetközi sikert aratott a nagy Krisztus-képekkel (Krisztus Pilátus előtt, 1881; Golgota, 1884). Az 1880-as években nagypolgári szalonokba helyezett, illetve 17. századi miliőben játszódó történeti zsáner kompozíciókat festett, valamint számos portrét készített megrendelői számára.

Munkácsy tájképei az 1870-es évek elején Barbizonban készültek, ahol sok időt töltött együtt barátjával, Paál Lászlóval. Később inkább a luxemburgi Colpach környéki tájakat festette. Barátja, Hans Makart halála után Munkácsyt bízták meg a bécsi Kunsthistorisches Museum mennyezetképének megfestésével. Az 1890-re elkészült falkép, A reneszánsz apoteózisa, Munkácsyt egy addig ismeretlen szerepben, az akadémikus festő szerepében mutatja. A művész utolsó nagy megbízatása az épülő magyar parlament számára 1893-ban festett mintegy 60 négyzetméteres kompozíció volt a magyar honfoglalásról. 1896-ban még befejezte Krisztus-trilógiájának harmadik darabját, az Ecce Homo-t, de betegsége miatt ezután már nem tudott dolgozni. Az endenichi szanatóriumban halt meg 1900-ban. Budapesti temetése mindmáig a leglátványosabb magyar művésztemetés volt.

vissza