Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Munkácsy Mihály előkészítő rajzai a Krisztus-trilógihoz

Több mint másfél évtizede, hogy Munkácsy három monumentális Krisztus-képe együtt látható Debrecenben. Úgy, ahogyan maga a festő sem láthatta soha, de ahogy bizonyára számtalanszor elképzelte. Budapesten azonban most állt össze először a trilógia, amely eredetileg talán nem is annak készült. Az ábrázolt jelenetek ugyanis nem időrendben követik egymást, hiszen az utolsóként megfestett Ecce Homo a második a szenvedéstörténet rendjében, és csak ezután következik a Golgota. Eredetileg Munkácsy egyetlen újtestamentumi képet akart festeni, és hosszas mérlegelés után döntött a Krisztust Pilátus előtt ábrázoló momentum mellett. Ennek sikere nyomán határozta el, hogy megfesti a szenvedéstörténet legtragikusabb jelenetét is: a Keresztrefeszítést. Egy festő gondolkodásában az egyik képből következik a másik, így a Golgota után több mint tíz évvel a Sztrájk tömegjelenetén dolgozva ismerhette fel a művész, mit rejt még számára az önmagából kivetkőző, ordító sokaság ábrázolása, hogy ez sokkal több, mint egy munkamegt agadás, ez a hit, a humánum, az ember legjobb mivoltának megtagadása. A tömegpszichózis, a tömeg viselkedése, irányíthatósága és irányíthatatlansága, a tömeg manipulálása - mint a modern civilizáció alapképlete - egyre nagyobb helyet foglalt el a kompozíciókban. Ez teszi korszerűvé, egyben aktuálissá a 19. század végétől egészen máig Munkácsy trilógiáját. A Krisztus-képekhez tömegek zarándokoltak el, hogy szembetalálkozva önnön torzképükkel megborzadjanak, és felismerve tömeg mivoltuk kiszolgáltatottságát, individuumként - Krisztus példáját követve - megtisztulva távozzanak onnan.

Most van azonban először alkalmunk látni, milyen elmélyült és hosszan tartó munka, mennyi festői előkészület, töprengés előzte meg a végső képek kialakítását. A kiindulópont Rembrandt volt, akinek mappába fűzött rézkarcait esténként lapozgatta a művész. A jelenetek beállítása, az arányok, a súlypontok, a mélyen empatikus belső megközelítés, amely az itt kiállított vázlatokat is jellemzi, jól mutatja, hogy milyen közel került Munkácsy Rembrandt világához. Kezdetben, részben a rézkarcokból nyert inspirációk nyomán, több jelenettel is kísérletezett, így fellelhető a vázlatkönyvekben a gyógyító Jézust és a Jézus kicsúfolását ábrázoló rajz is. Amikor azonban rátalált a Krisztust Pilátus előtt ábrázoló jelenetre, amely a szanhedrin, a római helytartó és a durva tömeg szorításában is lényege szerint érinthetetlenül álló, hitéből erőt merítő istenembert jelenítette meg, ennek kidolgozására fordította teljes figyelmét. A monumentalitás igénye idézte fel számára Tintoretto Scuola di San Rocco-beli freskóit, az expresszivitásé pedig Daumier kegyetlenül realista látásmódját. Mindezt egyben és együtt mutatja meg a most először látható két nagy, rajzolt karton, a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota. A mintegy 4 x 7 méteres rajzok rendkívüli koncentráló képességről, tömör formalátásról és kiváló rajzkészségről tanúskodnak. Itt minden vonal Munkácsy saját keze vonása, nem működtek közre tanítványok, segédek, festőkollégák. Munkácsy egyedül állt szemben a hatalmas papírívekkel, kizárólag a saját lelkierejére, képzeletvilágára, festői tudására és hitére támaszkodhatott. Az eredmény őt igazolta.

vissza