Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A szép mesterségek kezdete

A hazai művészet, tudomány és kultúra intézményrendszerének megteremtését a 19. század első felében az európai kultúrnemzetekhez való felzárkózás szándéka ösztönözte. A Nemzeti Múzeum (1802) és a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Tudományos Akadémia, 1825) megalapítása révén a képzőművészet is méltó helyet kaphatott az ismeretek összefüggő rendszerében. Balkay Pál és Johann Ender Akadémiaallegóriái összetett jelképrendszerben fogalmazzák meg e célkitűzést.

A hazai művészet fellendítésének szándéka nemcsak így, közvetlenül vált műalkotások témájává. Ferenczy István Pásztorlánykája az önálló nemzeti művészet megteremtésének sürgető igényét szimbolizálja. A kedvese arcképét a homokba rajzoló leány antik története ugyanis a "rajzoló művészetek", azaz a képzőművészet felfedezését beszélte el, s ezt a jelentést tükrözi a Ferenczy által adott eredeti cím - A Szép Mesterségek kezdete - is. Hazai fogadtatásának, elsősorban Kazinczy Ferenc lelkes üdvözlésének köszönhetően e szobor a nemzet első komoly művészi teljesítményeként, a hazai képzőművészet születésének jelképeként rögzült a kortársak és az utókor emlékezetében. Csokonai Vitéz Mihály portréjával Ferenczy a nemzet kultikus tisztelettel övezett nagyjainak arcképeit magában foglaló nemzeti panteont kívánt kezdeményezni: műve egyszerre hirdette a költő és a szobrász dicsőségét. Markó Károly Visegrád című műve a hazai tárgyú történeti tájfestészet - később a század folyamán nagy jelentőségre szert tevő műfaj - megszületését példázza. A Szent Hajdan gyöngyei című festménye pedig a képzőművészet intézményesülése körül is bábáskodó irodalmár-értelmiségi körre és az ott lezajló generációváltásra utal. E mű Pyrker János László egri érsek német nyelvű eposzát illusztrálja, melyet Kazinczy fordított le magyarra, hatalmas vitát indítva el. Az ún. "Pyrker-pörben" Toldy Ferenc lépett fel Kazinczyval szemben, s nemcsak Kazinczy fordítását támadta, de általában a német nyelven író arisztokráciát is. Noha valójában az irodalmi életben betöltött vezető szerepért folyt a harc, az érvek immár az anyanyelv, a nemzeti jelleg körül forogtak.

vissza