Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A hon- és népismeret képei

Az Európa-szerte népszerű, ismeretterjesztő grafikai sorozatok témái között a 18. század végétől egyre gyakoribbá váltak a magyarországi tájak, nemzetiségek és viseletek. A hazai sorozatok megszületése mögött a birodalomban élő, felvilágosodott, többnyire németül író értelmiségiek honismereti tevékenysége húzódott meg. E szellemi közeg nemzetfogalma az állampatriotizmus eszméjén alapult, mely szerint a különböző nyelvi, etnikai csoportok identitását elsősorban az államhoz való kötődés határozza meg. A 19. század elején a hungarus nemzetfogalom azt jelentette, hogy elvileg az ország valamennyi lakosa - rendi és nemzetiségi különbség nélkül - a magyar államalkotó nemzethez tartozik. A Magyar Királyság népeiről, tájairól szerzett ismeretek terjesztése e közös identitás erősítését is szolgálta. Emellett programként jelentkezett a tágabb államnemzethez, az Osztrák Császársághoz való tartozás tudatának építése is. Ezt a szellemiséget közvetítették Josef Hormayr bécsi történész kiadványai, melyek a birodalom népeinek közös történelmét és az egységként felfogott ország tájait mutatták be. A kötetekben számos magyar szerző is publikált, köztük az a Mednyánszky Alajos, aki Festői utazás a Vág folyón Magyarországon címmel írt szöveget Joseph Fischer metszeteihez.

A különböző népi típusok ábrázolása iránt a 18. században élénkült meg az érdeklődés, de a műfaj a 19. század első két évtizedében vált igazán népszerűvé. A "romlatlan" népet a nemzetiségi sajátosságok őrzőjének és továbbörökítőjének tartották, és a metszeteken e karaktervonásokat kívánták megragadni. A sorozatként kiadott képek - amelyek együttesen a multietnikus államnemzet képét tükrözték - a sokszorosítás révén nagyobb közönséghez is eljuthattak, és az önkép meghatározó formálóivá válhattak. A korszak legkülönlegesebb vállalkozása technikai és műfaji szempontból is Neuhauser Ferenc Vásár Erdélyországban című, három lapból álló, frízszerűen összeállítható litográfiája volt, mely egyben az első jelentős hazai népi életkép. Két évtizeddel később a műfaj már reprezentatív olajfestményen is megjelent: Barabás Miklós Utazó cigány család Erdélyben és Vásárra induló román család című művei egy-egy nemzetiség jellegzetes alakjait ábrázolták, s a korszak formálódó népkarakterológiai elképzeléseihez kapcsolódtak. A század második harmadában a sajtóillusztrációkban élt tovább a nemzetiségek tipizált bemutatásának immár fél évszázados hagyománya, a táj- és életkép-sorozatok azonban gyakran már nem az államközösségi nemzeteszmét, hanem a nyelv és a hagyomány közös voltán alapuló nemzet elképzelését tükrözték. A birodalmi állampatrióta gondolatkör jelentkezett a 19. század végének nagyigényű vállalkozásában, Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című könyvsorozatban is.

vissza