Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Nemzeti történelem - nemzetközi kerettéma

A nemzeti témák ábrázolásakor a művészek Európa-szerte ismert kompozíciós sémákat, képi motívumokat - ún. kerettémákat - használtak, alakítottak és értelmeztek át. A halálos ágyán fekvő nagy ember ábrázolásának a 17-18. század francia festészetében számos nagyszabású példáját ismerjük. A bécsi klasszicizmus egyik legjelentősebb művészének, Friedrich Heinrich Fügernek Germanicus halálát ábrázoló munkájával minden Bécsben megfordult magyar művésznövendék találkozhatott, hiszen egyik változata ott függött az akadémiai képtárban. A külföldi példákat követve a téma már a legkorábbi történeti festményeink között megjelent, Hunyadi János, Szapolyai János vagy Zrínyi Ilona személyére alkalmazva. A másik műtárgycsoport középpontjában Madarász Viktor festménye, A bujdosó álma áll. A képet történeti festményként ismerjük, amely Thököly Imre életének egy mozzanatát brázolja, és rémisztő elemei ennek rendelődnek alá. A nemzeti témát megjelenítő történeti festmény azonban olyan képi sémán alapul, amely egész Európában elterjedt volt, főként a populáris grafikában. Ehhez köti maga a tárgy, de számos részlet, főként az alakok testhelyzete is. A 19. század végén és a 20. század első felében a korszak tudományos elemzései is a magyar romantika és a romantikus történeti festészet "józanságát", a földi valósághoz való ragaszkodását hangsúlyozták, így a képen látható borzalmas kísértethez hasonló "vadromantikus" elemek nem kaptak kellő figyelmet. Ez a tudományos tézis tulajdonképpen azon a 19. századi sztereotípián alapult, miszerint a magyarokra nem jellemző a fantáziálás, a képzelet csapongása. A népkarakterről vallott elképzelések tehát nemcsak a művészet tárgyválasztását befolyásolták, hanem a megszületett művek értelmezését is.

vissza