Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A Civilizálódó Nemzet

A csinosodó nemzet

A nemzetteremtéshez már igen korán hozzátartozott mindennemű alkotó szellemiség pártfogolása, így a művelt honpolgárok környezetformáló, civilizáló képességeinek kibontakoztatása is. Az európai mintára megkezdett állami-közösségi építkezések, a művelődés reprezentatív intézményrendszerének kialakítása, a tömegszórakoztató, illetve sportrendezvények meghonosításának vágya része lett a "nemzeti csinosodás" Bessenyei György, Kármán József, Kazinczy Ferenc, Kölcsey Ferenc és Széchenyi István óta folyamatosan ápolt, nagyszabású terveinek. A felzárkózás és felzárkóztatás polgárosító programja ilyen módon átfogó modernizációs igényként jelentkezett. A korai kapitalizmus eleinte bizakodással kísért jövőépítése volt ez, amelynek felemelő pátoszát a művészet is képekbe foglalta. A városnak, e lüktető és nyitott kozmosznak a vívmányai és lakói lassanként a friss esztétikum, az alkotás forrásai lettek. A civilizációs eredmények éppoly emblematikus részeivé váltak nemzettudatunknak, mint a várak, a jellegzetesen magyar táj vagy viselet. Művészi megörökítésük, gyakori reprodukálásuk és bemutatásuk révén bevésődtek a kollektív emlékezetbe.

A romlás víziója

A nagyváros a 19. század utolsó harmadában új életérzés forrása lett. Míg korábban a nyugat-európaihoz hasonló élet, az egyetemes felzárkózás záloga volt, amelyen a nemzet saját fejlődését és versenyképességét mérhette le, gondolkodóink, művészeink korán érzékelni kezdték ennél jóval sötétebb karakterét is. A századutó magyar valósága illúziótlanabb alkotói szembenézés tárgya lett. A festők most először emelték be a magyar festészetbe a személytelen és drámaian kiismerhetetlen nagyvárost, illetve annak lélektelennek tetsző létesítményeit és tipikus alakjait. A "földközelben" élő, ezért életerős paraszt alakjának groteszk ellenpárjaként immár feltűnt a robotoló munkás, a dologtalan csavargó és a gyakran ördöginek tetsző útonálló figurája. Korjellemző, autentikus tér lett az őt körülvevő utca is, ahol e "túlélők" mindennapjai zajlanak, illetve a népkonyha új, szociális célú intézménye. Az Egry József által megörökített sorban állók jelenete riportszerű, még soha ecsetvégre nem kapott, szomorú látványt nyújt.

vissza