Aktuális időszaki kiállítások

A kiállítás három egység, három gyűjteményi anyag köré rendeződik: az osztrák művészetterápiás és pszichoszociális műhelyekből száztíz, változatos technikával készült alkotás érkezett a tárlatra, e kortárs ausztriai válogatáshoz a budapesti Pszichiátriai Múzeum ötven rajza társul, amely gróf Teleki Ernő 1954 és 1970 között készített rajzsorozatával egészül ki.

Az 1900-as évek elején a kor dekadens életérzését megfogalmazó művészek elvetették a hagyományos képi toposzokat. A modernizmus korszaka, a szorongás és az elmagányosodás élménye új vizuális eszközöket és adekvát kifejezési formákat követelt. A primitív népek művészete és a népi kultúrák motívumkincse mellett a gyermekrajzok igéző őszintesége és az elmebetegek bizarr látomásai, ősi gyökerekből táplálkozó archaikus világa elsősorban az avantgárdisták körében talált megértésre. Az újító törekvések a korszak elmekórtanának tudományos kutatásaival is párhuzamosan haladtak. A pszichiátria ebben az időben kezdett el intenzíven foglalkozni a primitív népek lélektanával, a gyermeklélektannal, az álom törvényszerűségeivel és az elmebetegek képi megnyilvánulásaival. A dadaista, az expresszionista és a szürrealista művészek nemcsak újabb és újabb inspirációt merítettek az addig csak szakemberek számára érdekes művekből, hanem - az alkotófolyamat hasonlóságát hangsúlyozva - szerepeltették is őket kiállításaikon. Az avantgárd egyik legfontosabb inspirációs forrása a heidelbergi klinika kollekciója volt, amely többek között Ernst Ludwig Kirchnert, Oskar Schlemmert, Alfred Kubint, André Bretont, Paul Kleet, Max Ernstet és Pablo Picassót is megihlette.

Az 1940-es években Jean Dubuffet francia festőművész a társadalom perifériáján alkotók - pszichotikusok, csavargók és rabok - műveinek sokaságát gyűjtötte össze. A marginális élethelyzetekben megnyilvánuló kreativitás e különös, sokszínű produktumaira ő alkalmazta először az art brut (nyers, durva, csiszolatlan művészet) megnevezést. Dubuffet vezetésével 1948-ban megalakult az Art Brut Társaság, amelynek tagja volt többek között André Breton szürrealista művész, Michel Tapié festő, Max Müller svájci pszichiáter és a későbbi francia kultuszminiszter, André Malraux művészeti író is. Dubuffet art brut kollekciója az 1960-as évekre már 5000 művet számlált. A gyűjtemény a művész ajándékaként Lausanne-ba került, ahol 1976-ban nyílt meg múzeumként és kutatási központként Collection de l'Art Brut néven. Napjainkban a kortárs művészeti jelenségek között egyre inkább helyet kap a tág értelemben vett art brut; világszerte számos alkotóműhely, galéria, gyűjtemény és művészeti vásár bizonyítja e művek létjogosultságát. A hagyományos akadémiai képzésben nem részesült alkotók ugyanis az egyén legmélyebb belső világából tudósító szubjektív képeket hoznak létre, amelyeknek nyers spontaneitása lenyűgöző őszinteséggel párosul. Megfigyelhető bennük a kulturális tradícióktól való teljes függetlenedés, s bámulatra méltó az a szárnyaló szabadság, amellyel az alkotók figyelmen kívül hagyják a különböző irányzatokat és művészeti trendeket.

A 19. század közepétől a betegek képi kifejezésének tudományos kutatása nyomán kórházakhoz kapcsolódó jeles gyűjtemények formálódtak. Cesare Lombroso torinói, Marcel Réja párizsi és a Bethlem Royal Hospital londoni gyűjteményét, valamint a heidelbergi Prinzhorn-kollekciót hamarosan követte az 1910-es években Selig Árpád lipótmezei elmeorvos múzeumalapítása. E gyűjtemények eredetileg a gyógyítás és a tudományos kutatás szerves részeként elsősorban diagnosztikai, majd terápiás célokat szolgáltak, ugyanakkor a későbbiekben figyelemre méltó mennyiségű art brut anyag koncentrálódását is lehetővé tették. A hasonló profilú európai kollekciók sorában - elmekórtani és történeti egyedisége révén - kiemelt jelentőséggel bír a lipótmezei Pszichiátriai Múzeum. Szomorú aktualitást ad a bemutatónak, hogy a gyűjtemény otthona, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet 2007 végén bezárásra került. A védett, muzeális értékű kollekció sorsa napjainkban még bizonytalan.

A kiállítás harmadik egységét a gróf Teleki Ernő rajzaiból álló válogatás képezi. Az MNG Adattárában őrzött művek arról a túlélési stratégiáról tanúskodnak, amelyet a marginális élethelyzetben lévő, kiszolgáltatottságot és fenyegetettséget átélő emberek alakítanak ki. Az 1950-es években származása és politikai hovatartozása miatt a Duna-delta vidékére deportált Teleki Ernő a képzőművészetbe menekült, s spontán kreativitása a kórházba került pszichotikusokéhoz hasonlítható. Fantázialényei, különös szörnyalakjai és történelmi víziói kultúrtörténeti egyediségük mellett érdekes analógiát mutatnak az art brut alkotásokkal.

A kiállítás kurátora Angelica Bäumer és Plesznivy Edit.