Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A korai korszak

Bálint Endre szinte észrevétlenül sodródott a festővé válás felé. Magával hozta gyermekéveinek boldog józsefvárosi élményeit, anyja érzékenységét a világ misztikus dolgai iránt, apjának, Bálint Aladárnak - aki a Népszava és a Nyugat műkritikusa volt - a művészethez való fogékonyságát, illetve az otthon miliőjét, amelyet áthatott a hozzájuk járó kiváló írók és festők, valamint nagybátyja, a Nyugatot alapító Osvát Ernő szellemisége. Ezen az útján társul kapta még - apja korai halála után - az árvaházi évek félelmeit és keserűségét, a Kassák művészetéhez való vonzódást és a baloldali diákcsoport tehetséges fiatal gondolkodóinak barátságát. Kezdetben a plakátgrafika foglalkoztatta, így az Iparművészeti Iskolán kezdte meg tanulmányait. Az iskola végeztével, hogy a plakát műfajának újdonságaiban elmélyedhessen, kiutazott Párizsba. Katartikus élményként élte meg a pillanatot, amikor csikkszedés közben felegyenesedve egy könyvkereskedés kirakatában megpillantotta Modigliani, Picasso és Braque rézkarcait. Abban a pillanatban született meg Bálintban a festő. Budapestre visszatérve beiratkozott Vaszary János festőiskolájába, és ott ismerte meg Vajda Lajost. Hamarosan barátokká váltak. Bálint csodálta Vajda tehetségét, rajzbeli építkezésének hihetetlen stabilitását. Nem azonos platformról indultak: amikor Bálint még csak kezdetleges próbálkozásainál tartott, akkor a nála hat évvel idősebb Vajda már érett művész volt. Gyakran laktak és festettek együtt Pesten, és a nyarakat is rendszeresen közös munkával töltötték Szentendrén. Bálint itt együtt dolgozott Ámos Imrével, Anna Margittal, Gedő Ilkával és még sokakkal a pismányi dombon, a Haluska tanyán. Termékeny időszak volt ez a számára, az École de Paris vonzásában festett, változó színvonalon, főleg Czóbel, Braque és Picasso hatása alatt.

Bálint festészetének szellemi históriája Szentendrén kezdődött. Szentendrén volt fiatal, itt ébredt művészi öntudatára, itt kapta szellemi társaságát, ide kötötte Vajda inspiráló barátsága, és nem utolsósorban ezer csodájával ragadta meg alkotói fantáziáját a Duna-parti település. Ha Vajda az örök mester, akkor Szentendre Bálint művészetének bölcsője. És ez a két dolog örökre összekapcsolódott benne. Ezután már bárhol élt is, mindig Szentendre tékozló fia maradt.

vissza