Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Az Európai Iskola

A háború alatti bujkálás után Bálint visszatért a szétlőtt Budapestre. Borzalmas, összegyűrt állapotban talált rá barátjánál hagyott festményeire. Tél volt, Bálint fázott, és mivel akkori állapotában amúgy sem tudott azonosulni korábbi műveivel, az udvaron tüzet rakott belőlük, és egy évtized munkájának lángjánál egy pillanatra megmelegedett.

A háború nyomasztó emlékeit megidézve, súlyos, expresszív realista stílusban kezdett el festeni, hadifoglyokat, hullákat, deportáltakat, hogy így szabaduljon kísértő élményeitől. Ennek a nyers festészetnek azonban hamar vége szakadt, és a szorongások elől újra a harmónia felé menekült. 1945 őszén megalakult a magyar képzőművészeti életbe a reveláció erejével friss levegőt hozó tömörülés, az Európai Iskola. Bálintot meghívták a csoportba, amelyet a szabadság művészetének igénye és a művészet szabadságának vágya hozott létre. Az évtizedes szellemi karanténból szabadulva, haladó gondolkodók állították közös program mögé az addig mellőzött, újat akaró alkotók bátor generációját. Széles spektrumú szerveződés volt ez, amely magában foglalta a számukra még vállalható fauve-os expresszív festészetet a szürrealizmuson át egészen az absztrakcióig. Az École de Paris elnevezésre utaló névválasztásuk is jelzi a francia orientációt. Befogadták a nyugati áramlatokat, de nem feledkeztek meg gyökereikről. Posztumusz tagjuk, Vajda Lajos szellemisége okán is fogékonnyá váltak a népművészet ősi tartalmaira, hogy rátaláljanak sajátos magyar hangjukra. Bálint többféle stílusban is kipróbálta magát. Főleg Braque és Picasso által inspirált csendéletek uralták festészetét, mégis e munkáin is már átragyog kivételes tehetsége. Művein megcsillannak a képszerkesztés főleg Braque-tól ellesett bravúrjai, de még sokszor átsugárzik rajtuk korábbi festészetének czóbeles meghittsége vagy egykori drámai expresszivitása, ugyanakkor itt-ott már felsejlik bennük majdani szürreális festészetének ébredező motívumvilága is.

1947-ben Párizsban André Breton felkérésére részt vett a nemzetközi szürrealista kiállításon, Étienne Beothy invitálására pedig az absztrakt művészeket tömörítő tárlaton. Hazatérésekor már főleg szürrealista elemek domináltak festészetében. Az École de Paris hatásait maga mögött hagyva belátta, hogy "nem taníthatja meg a franciákat franciául festeni".

vissza