Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Szürrealista utakon

A háborút követő reményteli évek után a kommunizmus kapui rázáródtak az országra, a kultúrpolitika megfojtotta az Európai Iskolát, amelyet belső harcok is terheltek. Alkotóik belső emigrációba vonulva önmaguknak dolgoztak, vagy a "kényszerű csenddel kötöttek rangon aluli házasságot". Bálint is ebben az elszigeteltségben tette meg első útkereső lépéseit a szürrealizmus felé. Majd tíz évig nem állíthatott ki, de nemcsak művészetét, hanem egzisztenciáját is fenyegette az elnyomás. A nehézségek ellenére megalkuvást nem ismerve kereste önmagát, és ezen az útján egyre elevenebben szólalt meg benne Vajda mítoszteremtő készsége. 1948-tól munkáin már több későbbi jellegzetes motívuma is megjelent, köztük a szentendrei rácsos ablak, amely művészetének szimbólumává vált. De ekkor még leggyakrabban játékos és egyben ijesztő férgek, bogarak, dús keblű madártestű lények kerültek vásznaira, egyfajta népi művészetből származó stilizáltságba ágyazva. Bár gyermekkora óta betegeskedett a tüdejével, ebben az időben ijesztően leromlott az egészsége. A halál fenyegetése várakozó kőmadárként kísérte mindenhova. Úgy érezte, hogy alkut kötött a halállal, hiszen az évtizedes fulladásos rohamok közepette még mindig élt. Képein megtanult félelmek közt egyezségre jutni ezzel a fenyegető rémmel, máskor viszont taktikát váltva sötét koboldok, ördögök, manók figuráinak meseszerű megjelenítésével egyszerűen játszótársává szelídítette. Gyökértánc című művén a sápadt hold előtt tekergő antropomorf vegetáció már Vajda gyökérvilágának végső stádiumú drámaiságát idézi. A halállal való ilyen hosszas farkasszemet nézés felemésztheti az embert. Bálint is így járt, és e korszaka után 1953 és 1954 között legnagyobb művészi válságát élte át. Bárhogy akart is, képtelen volt festeni és már-már pályája feladásán kellett gondolkodnia. Elkeseredésében a kiutat megpróbálta a múltban keresni, és - valami békebeli harmóniára vágyva - elkezdte megfesteni régi, elpusztított képeit. Ez a festői visszalépés csak átmeneti megingás volt, amely jól jelzi a Bálintban még ekkor is dúló kifejezésbeli viharokat. Ennek ellenére hatása a művészeti élet felszín alatti valós áramaiban erőteljes volt, és ekkor már a hivatalos kultúrpolitikával szembeni legnagyobb mértékadó művészek közt tartották számon.

vissza