Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

10 Összegzés (Zsennye 1968-1972)

1967-re Bálintot már a hivatalos kultúrpolitika sem vehette semmibe, így húszéves magyarországi hallgatás után újra kiállítása lehetett és műteremlakást is kapott.

Ezzel egy időben kifejezésmódja is gyökeresen megváltozott. Elege lett már előző korszakának nyomasztó, szürke világából, és valami újat akart. Munkáját egy véletlen felfedezés segítette: felfigyelt a háztartásukba besegítő "Icuka" mintás papírokat vagdosó díszítő szándékú munkálkodására. Rájött, hogy ez az ő világa, hiszen mindig érdekelte, hogy hogyan lehetne mechanikus úton létrehozott, kivágott formákkal képi, érzelmi hatást elérni. Cselédfolklórnak hívta új módszerét. Ettől kezdve ornamentális elemek, papírból kiollózott szív- és káróformák szőtték át képeit. Tradicionális tartalmakat hordoztak ezek a formák is, a közelmúlt névtelen, teremtő kedvű, egyszerű embereinek művészetén keresztül. Hol úgy találkozunk Bálint jeleinek ritmikus sorával a képeken, mint hangjegyek rendjével, amelyből egy hangulat, egy dallam keletkezik, hol pedig motívumait díszíti fel a "stelázsifolklórral", amely így már-már a népművészet szerepében tetszeleg. A későbbiekben már nemcsak ornamentális jeleket vagdosott, hanem nagyobb formákat is. Papírból vágta ki megszokott ábráit és megújulása hozadékaként számos újat is, majd ezekkel, mint sablonokkal festett, különböző összefüggésekben helyezve fel képeire motívumait. Húsz év pauszpapíron felhalmozott motívumtermését raktározta el "archívumában", és ezek között keresgélt a képzeletét megmozgató darabok után. Mint a természetet festők számára a fák, dombok, házak, azt jelentették Bálintnak papírmotívumai, csak ezek belső tájainak voltak instant/azonnali???, automatikusan alkalmazható lenyomatai. Festészete színeiben is megváltozott. Drámaian elsötétülő piktúrája helyett, színei direktebbek, közvetlenebb hatásúak lettek, egynémely játékos hangulatú képénél, kifejezetten derűsek. A tavaszokat és az őszöket 1968-tól rendszeresen Zsennyén, a művésztelepként működő kastélyban és parkjában töltötte. A hely teljesen magával ragadta és ezer kis felfedezett "csodájával" intenzív munkára inspirálta. Termékeny időszak volt ez Bálint számára, amelyben gyakran egyfajta egészséges csodavárás és népies derű oldotta halálfélelmekkel teli alaptermészetét.

vissza