Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Lemondás montázs

A festést, a színeket Bálintnak el kellett engednie, de az alkotásról nem mondhatott le, az azt jelentette szellemének, mint tüdejének a friss levegő. Az olajfestékkel és a terpentingőzzel nem bírt el a szervezete, más festészeti technikákkal viszont ő nem bírt el, egyszerűen nem volt hozzájuk sem kedve, sem érzéke. Ellenben az enyv szagát asztmája elviselte, így élete utolsó, legyengült állapotú szakaszában visszatért a montázstechnikához. Némi beletörődéssel a "lemondás műfajának" nevezte ezt a montázskorszakát, amelyben a javarészt fekete-fehér fotók szürke tónusai közvetítik magára maradottságát, mind a színek világában, mind pedig az egyre fogyó fizikai létben. De nem mondott le érzései megjelenítésének fájdalmas pontosságáról. Ezeken a művein jórészt csak érintőlegesen foglalkozott saját gyötrelmeivel, fő célja az volt, hogy rajtuk keresztül jobbíthasson a világon. Úgy érezte, hogy képzeletének feketéje egybecseng a külvilág drámáival. Önmaga sorsára vonatkozóan pedig ekkori alkotásain már túllépett a zaklatott menekülésen, megbékélve vett szomorú búcsút az élettől, a fiatalságtól és az ezek elmúlta feletti lázongástól. Ez a legfőbb különbség e montázsok és a párizsiak között, valamint az, hogy az akkori elviselhetetlen szorongást az idő tájt általában oldotta a groteszk humor, míg az öregkori munkák beletörődő elmélkedését csak itt-ott kíséri békés irónia. Munka közben megrohanták az asszociációk, így került kivágott fotók formájában a farostlemezre a külvilág Bálint képzeletét megmozgató képe. Ezekhez tette hozzá belső tájait: festményeinek Vattay Elemér által kifényképezett részleteit, motívumait, vagy azok képi hasonlatait, a művészetét tápláló szász népművészeti könyv asszonyait, viseleteit, a zsidó jelképeket, zsidóságára utaló alakzatokat és e tartalmak gazdáját is játékba híva, gyakran odarakta saját portréját is. E munkáin megemlékezett pályájának meghatározó alakjairól is, a lelki társ Ország Liliről, az örök mester Vajda Lajosról és a művészetére elementáris hatást gyakorló Bartók Béláról. Amikor a szanatóriumi létéből ki-kiszabadult és az életkedve is engedte, belemerült a munkába, így az évek során, 1986-ban bekövetkezett haláláig, montázsok százait készítette el.

vissza