Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Művészi grafika

Faragó rövid életének utolsó néhány évében a karikatúrák mellett egyre komolyabban foglalkozott egy új területtel, a művészi grafikával. Magyarországon a művészek a 19-20. század fordulóján kezdtek ismét a művészi (sokszorosított) grafika felé fordulni. Kezdetben külföldön tanuló és élő mesterek, többek között Rippl-Rónai József, Paczka Ferenc és felesége, Paczka Kornélia, Kövesházi Kalmár Elza, Olgyai Viktor dolgoztak e műfajban, az 1900-as évek elején azonban megjelent egy újabb művészgeneráció, akik szintén külföldön sajátították el a sokszorosító technikákat, de már Magyarországon működtek. Ezek közé tartozott Faragó is,aki az 1900-as évek elejétől készített művészi grafikát, elsősorban rézkarcot. Faragó a rézkarccal müncheni képzése idején ismerkedett meg, technikai tudását nagy valószínűséggel Doby Jenő (1834-1907), a rézkarcolás magyarországi doyenje segítségével eleveníthette fel. Erre utal a Doby Jenőt rézkarcolás közben ábrázoló lapja, amelyet 1903-ban készített és dedikált is a mesternek.
Karikatúrát is ültetett át rézkarcba, mint a Szilágyi Dezsőt groteszk módon ábrázoló lap esetében. Tervezett ex libriseket is, amelyeket 1903-ban az Iparművészeti Múzeum kiállításán mutatott be. Különösen kiemelkedő közülük Dirner Gusztáv allegorikus, finom, szecessziós vonalvezetésű könyvjegye. 1903-ban készítette Tisza Kálmán a Ház folyosóján című rézkarcát. A képen a korábbi miniszterelnök a Parlament folyosóján ül, és befelé fülel, hogy hallja, miről folyik a disputa. A nagyon jellemzőnek talált portrét a Vasárnapi Újság hasábjain Mikszáth Kálmán méltatta.
Még Magyarországon készült a Mutamur (1903) című nagyméretű szénrajz, amelyet akár Faragó ars poeticájaként is felfoghatunk. Ezen Faragó egy koponyával incselkedik, fogai közé szivarkát szorít, annak füstjén át néz gunyorosan a profilból látszó koponyára, amely maga is kárörvendően vigyorogni látszik. A lapon eredetileg Faragó maga is félprofilban volt, nem nézett a vigyorgó halál szemébe. Utóbb saját portréját átdolgozta, a meglévő lapra ráragasztott egy újabb rajzot, amelyen már egyenesen a koponya "szemébe", azaz szemgödreibe néz, kigúnyolva a halált. A kompozíciót később, feltehetően már Berlinben kisebb, rézkarcolt változatban is elkészítette. Ez a rézkarc díszítette Faragó 1906 telén rendezett hagyatéki kiállításának plakátját, szomorú sorsának tragikusan találó illusztrációjaként. Berlinben Faragó tovább folytatta a rézkarcolást. Itt készített lapjaiból tizennyolcat 1905 decemberében a neves berlini Galerie Gurlittban állított ki. Ezek főként berlini művészekről (Richard Straussról, Felix Weingartnerről, Arthur Hartmann hegedűsről, Adolf Edgar Licho színművészről) készített portrék voltak. A legsikeresebb a Richard Strausst ábrázoló szuggesztív képmás volt, amelyet a korabeli híradások szerint a kiállításon négy példányban adtak el. A lap alját néhány hangjegyből álló kotta és Strauss saját kezű aláírása díszíti. Faragó rézkarcolóként sokkal jobb kritikákat kapott, mint karikaturistaként. Úgy tűnik, grafikusként nagyobb siker várt volna rá. Tragikus halála azonban véget vetett ennek az ígéretes karriernek - ma már csupán e néhány szép lap dokumentálja grafikusi tehetségét.

vissza