Aktuális időszaki kiállítások

Ferenczy Károly már az első nagybányai évektől jórészt Budapesten töltötte a téli hónapokat, ahol állandó műtermet bérelt. 1906-tól, amikor megkapta a Képzőművészeti Egyetem (akkor még Mintarajztanoda) tanári állását, festészetében is túlsúlyba kerültek a műtermi képek, így a női és férfiaktok, csendéletek, portrék, és olyan tipikusan városi témák, mint az cirkusz világát megjelenítő artistaképek. Legszebb aktábrázolásai - mint a Henyélés, a Vörös hátteres női akt vagy a Cigánylány - Tiziano, Velázquez vagy Courbet emblematikus műveivel folytatnak képi párbeszédet, csendéletei Manet tárgyilagos hűvösségét és eleganciáját idézik, birkózói és artista-képei pedig a századvégi szimbolizmus és esztéticizmus látványelemeit helyezik új megvilágításba. Látható, hogy utolsó alkotói korszakában, a mind hangosabb avantgárd áramlatokkal szemben is, Ferenczyt egyre inkább az európai festői hagyomány értelmezése és megújítása foglalkoztatta.