Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Munkácsy Mihály: Honfoglalás

A magyarok őseinek több évtizedes vándorlása nagyjából 892-896 körül ért véget, amikor Árpád, a magyar törzsszövetség nagyfejedelmének vezetésével a magyarok megérkeztek a Kárpát-medence területére. A magyarok őstörténete és honfoglalása mind a történeti irodalomban és a szépirodalomban, mind a képzőművészetben sokszor földolgozott esemény, s különösen a 19. században, amikor tudományosan is rögzítették a Honfoglalás 896-os időpontját. Ennek ezeréves évfordulója, az 1896-os millennium alkalmából számos jelentős képzőművészeti alkotás is született.
Az 1871-től Párizsban élő, s ott hírnevet szerzett Munkácsy Mihálynak az épülő új budapesti országház épületébe szánt monumentális képe azt a pillanatot örökíti meg, amikor Árpád vezér fehér lován ülve méltóságteljesen, vezérei pedig ujjongva fogadják az új haza lakóinak ajándékát - Anonymus 12. századi mondáját alapul véve -, a fehér lóért cserébe földet, füvet és vizet hozó szlávok hódolatát. A kép ötlete Jókai Mórtól, az írótól származik még 1882-ből, de Munkácsy hivatalos megrendelést az Országháztól csak l890 novemberében kapott, amikor már folytak az építkezések. A kép politikai üzenetét szintén Jókai Mór fogalmazta meg: Árpád ne pusztító hódítóként, hanem méltóságteljes vezérként jelenjen meg, aki népének hazát szerzett és békében kíván élni az itt élőkkel. A békekötés fontos mozzanat volt, mivel ez a jogi aktus lett a magyar államiság jogalapja, minden további történés forrása, ezredév legitimitásának záloga. A kép egyben azt a kedvelt történeti felfogást, a kettős honfoglalás elméletét is tükrözi, amely szerint Árpád valójában nem idegeneket, hanem magyarokat talált az új hazában. Ezek a magyarok pedig - akik ujjongva fogadják Árpád magyarjait - az egykor Attila uralma alatt itt élt hunok leszármazottai voltak.
A képet 1893-ban befejezte Munkácsy, de ekkor az Országház épülete még nem volt készen. Ahogy azonban az átadás közeledett, egyre többen ellenezték, hogy a festmény az eredetileg meghatározott helyére, a nagy ülésterembe az elnöki pulpitus mögé kerüljön. Az ellenzők között volt Steindl Imre építész és több politikus is. Mindannyian a kép méretére hivatkoztak, de az igazi ok vélhetően a nemzetiségi problémák kiéleződése volt, amelyet a mű kapcsán is sokan fölvetettek. Végül a kép a Nemzeti Múzeumba került, majd 1905-től a Szépművészeti Múzeum oldalfolyosóján volt kiállítva. 1929-ben Scitovszky Béla, az országgyűlés elnöke kezdeményezte a Parlamentbe kerülését, ahol az elnöki terem hosszanti falába építették be. A képen két ismert figura is felfedezhető. A jobb szélen, egészen hátul a beszélgető magyarok között az egyikben Munkácsy önarcképét láthatjuk, míg a fehér ló feje mögötti szakállas vezér Jókai Mór arcvonásit hordozza.

vissza