Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Itáliai hétköznapok

Id. Markó Károly festészetének egyik legmarkánsabb csoportját itáliai tájképei alkotják. Markó már Bécsben festett olyan ideális tájképeket, amelyek Itália mediterrán világát idézik. 1834-es Rómába költözése után pedig festészetének meghatározó motívuma és tematikája lett minden, ami akár topográfiai értelemben, akár csupán hangulati jelleggel Itáliát idézi föl. Mitológiai és bibliai kompozícióinak hátterében is a jellegzetes campagnai vagy toszkán vidék motívumai tűnnek föl, s ezeket a helyszíneket önálló tájkompozíciókon is megörökítette. Markóolasz tájképeinek állandó staffázsfigurái az arató, szüretelő, kút mellett beszélgető, nyájaikat legeltető népviseletbe öltözött parasztok. Ez a bukolikus világ már az antikvitás óta az idill, a természettel boldog harmóniában élő ember irodalmi és képzőművészeti reprezentációjának szerves részét képezte. Markó itáliai tájképeit - különösen az olyan nagyméretű kompozíciókat, mint a Tivoli környéki szüretelőket ábrázoló képet - a legtöbbször megrendelésre festette. Markó gyermekeinél, elsősorban Andrásnál és az ifjabb Károlynál, ha meg is marad az itáliai tematika, jelentésében eloldódik a klasszikuseszményítő látásmódtól. András szinte egy realista festő szemével dolgozta föl a Carrara környéki pásztorok és szénégetők világát, az ifjabb Károly pedig a topográfiailag pontosan azonosítható, s elsősorban az akkoriban intézményesülő turizmus szempontjából frekventált helyszíneket örökítette meg képein.

vissza