Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A magyar táj

Id. Markó Károly festészetében a pályakezdő évek topográfiai pontosságú képeit leszámítva csupán 1853-ban jelenik meg a magyar táj. Bizonyos, hogy ennek oka Markó 1853-as magyarországi látogatásában keresendő. Az ekkor festett két, tipikusan magyar alföldi tájat ábrázoló képe a magyar romantika által teremtett "alföldimázs" emblematikus darabjának tekinthető, még akkor is, ha ezek a képei csak a 20. században kerültek haza Magyarországra, s váltak ismertté a magyar közönség előtt is. Markó Károly fia, Markó András az 1850-es évekelején járt Magyarországon, s ennek a rövid ittlétnek az eredménye az az aratókat ábrázoló magyar tájképe, amelyen még nagyon finoman érzékelhető az apjától tanult eszményítő látásmód. A legkisebb Markó fiú, Ferenc 1853-1854 körül végleg elhagyta Itáliát, s Magyarországon telepedett le. Eleinte még ő is apja eszményítő stílusában, jellegzetes népi staffázsalakokkal festette meg a magyar tájat, de néhány év alatt rátalált a saját hangjára. Nagyméretű kompozícióin az életképi elemek ugyanolyan hangsúlyosak, mint a táj megjelenítése. Markó Ferenc eredetiségének jele, hogy el tudta kerülnia magyar táj ábrázolásának sematikus toposzait, a romantikus érzelmességet, s emberábrázolásában valami kedélyes humor is megjelenik. Mindezek mellett a cigány témájú életképfestészetnek is egyik jeles képviselője a magyar festészetben.

vissza