Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Markó Károly és köre. Mítosztól a képig

2011. május 6 - 2011. november 1.

Nem elgépelést látunk, amikor a 19. század első világhírűvé lett magyar művésze, idősebb Markó Károly neve mellett az eddig megszokott 1791 helyett az 1793-as születési évszámmal találkozunk! Látszólag jelentéktelen filológiai probléma ez, mégis határozottan rávilágít arra a törekvésre, hogy Markó Károly művészetét végre teljesen új szemmel, a legújabb kutatási eredmények figyelembevételével tekintsük át. Markó friss, új szemléletű bemutatása ugyanis nagyon időszerűnek tűnik. Hiába lógtak ott a múzeumok falain olyan fő művei, mint a Visegrád, vagy a varázslatos Tivoli tájkép szüretelő jelenettel, s hiába mondatták fel velünk a leckét Markó kissé idejétmúlt klasszicizmusáról, most mégis azzal kell szembesülnünk, hogy nem ismertük eléggé ezt a művészt. A Visegrád például megszületése után bő hetven évvel került csak múzeumi tulajdonba, s csak ekkor - a 19. század végén - láthatta egyáltalán először a közönség. A róla szóló első méltató szavak pedig az 1930-as években, több mint száz esztendővel a kép megfestése után láttak csupán napvilágot! Honnan indult Markó Károly, kik voltak mecénásai, mit csinált az alig dokumentált bécsi években, kik voltak tanítványai, vannak-e kedvenc témái, helyszínei, van-e életművének valami világosan artikulálható struktúrája, s volt-e érzékelhető hatása utódai és követői festészetére? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ ez a kiállítás, illetve a hozzá kapcsolódó impozáns katalógus.

Ha belegondolunk abba, hogy Markó Károly és követőinek életművét utoljára a Fővárosi Képtár szerény kivitelű 1951-es kiállítása mutatta be egy 1899-es, hasonló léptékű tárlat után, akkor könnyen beláthatjuk, hogy a most nyíló nagy kiállításunkon mindenképpen egy új Markó-értelmezés született meg. Fogadófalunkon Barabás Miklós Markóról készült rajzának hatalmasra felnagyított szeme tekint a nézőre, mintha ellentmondást nem tűrően invitálna arra a belső utazásra, amely nem más, mint Markó festészetének felfedezése.

A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása Markó festészetét négy nagy tematikus csoportban mutatja be. Az első szekcióban Markó Károly pályakezdő éveinek úgynevezett topografikus tájképeivel találkozunk. Az Aggteleki-cseppkőbarlangról készült grafikai sorozata szinte a barlangrendszer felfedezésével egy időben született meg. Ebben a kiállítási egységben Markó felvidéki kortársainak, Rombauer Jánosnak, Czauczik Józsefnek vagy Müller János Jakabnak az alkotásait is bemutatjuk. Markó topografikus tájképeinek sorát a Visegrád zárja, ami egyben a magyar romantikus tájképfestészet egyik emblematikus alkotása. A második kiállítási egység Markó mitológiai festményeit foglalja magában, köztük olyan nagy tematikus blokkokkal, mint a Diana- vagy a Páris ítélete-kompozíciók. Ennek a szekciónak az egyik legkiemelkedőbb alkotása az az Európa elrablása című festmény, amely egy véletlen folytán a kiállítás előkészítésének legutolsó stádiumában került a kurátorok szeme elé. A mitológiai tematikát bemutató teremsor leglátványosabb műve azonban a Diana és Callisto történetét feldolgozó kétméteres vászon, ami egyben a Markó-életmű egyik legnagyobb méretű alkotása is.

Harmadik kiállítási egységünk Markó Károly bibliai témájú alkotásait gyűjti egybe: ennek igazi különlegességét az adja, hogy az itt bemutatott legfontosabb alkotások még soha nem voltak láthatóak Magyarországon. A bécsi Hofburg óriási méretű kompozíciója Illés próféta és a sareptai özvegy témáját dolgozza föl egy pazar naplementét ábrázoló tájképen. Itt kapott helyet az a négy mű is, amelyeket Markó mexikói megrendelésre festett, s amelyek az elmúlt közel 160 évben még nem hagyták el újvilági őrzési helyüket. A mexikóvárosi San Carlos Múzeum (Museo Nacional de San Carlos) tulajdonában lévő alkotások itthoni bemutatása minden bizonnyal a Magyar Nemzeti Galéria kiállításának egyik szenzációja lesz. Izgalmas összefüggések tárulnak föl a nagy számban megfestett Szent Péter-kompozíciók között, s épp Markó bibliai történeteket megjelenítő alkotásainak sorában foglal helyet az a két befejezetlen kép is, amelyek látványosan dokumentálják Markó különleges munkamódszerét. Ezeken jól megfigyelhető, hogy Markó először előrajzolta kompozíciót, majd részletről részletre kifestette a motívumokat. Ebből adódóan egyes képrészletek kidolgozása az utolsó ecsetvonásig befejezett, a képek más részein viszont csak az előkészítő rajz látható. Az Ószövetség aratási jelenetei vezetnek át azokhoz az itáliai tájképekhez, melyek nagy részén szintén az aratás és a szüret motívumai kapnak hangsúlyt. A kiállítás negyedik, itáliai tematikájú egysége az olasz táj képeit állítja középpontba. Appeggi, Tivoli, a római Campagna tájait azonban nemcsak az idősebb Markó, hanem gyermekei is szívesen választották témának. Ebben a negyedik egységben éppen ezért már a Markó-gyerekek is nagyobb szerepet kapnak. Ifjabb Markó Károly, Markó András, Markó Ferenc munkásságát még soha ilyen gazdagságban nem mutatták be, s természetesen látható lesz a kiállításon a művész leányának, Markó Katalinnak egyetlen ismert festménye is.

Az itáliai szekcióhoz kapcsolódik az a magyar tematikájú egység is, melyben idősebb Markó Károly két pusztai tájképét, valamint András és Ferenc magyar témájú tájképeit mutatjuk be. Markó Ferenc 1854-ben Magyarországon telepedett le, s noha kiváló művésze volt korának, a magyar művészettörténet eddig nem fordított figyelmet munkásságára. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Markó-gyerekek életművével való találkozás a kiállítás másik nagy élménye lehet. Markó és gyermekeinek életművét a Markó-tanítványok egy-két reprezentatív alkotása egészíti ki. Ligeti Antal, Telepy Károly, Kovács Mihály vagy Molnár József művei szépen illeszkednek a kiállítás tematikus egységeibe.

A kiállítás termeiben elhelyezett négy monitoron Markó Károlynak az esztergomi Keresztény Múzeumban őrzött vázlatai tekinthetők meg. Ez a gazdag rajzanyag Esztergomban a Keresztény Múzeum kiállításán tekinthető meg június 18. és október 2. között.

A kiállítást 228 oldalas tudományos katalógus, 20 oldalas kiállítás-ismertető füzet, valamint múzeumpedagógiai feladatlapok kísérik.

A kiállítás kurátorai: Hessky Orsolya, Bellák Gábor, Dragon Zoltán

vissza