Aktuális időszaki kiállítások

A Művészház tevékenysége nem korlátozódott a kiállítások rendezésére, illetve műtárgyak értékesítésére. Sokrétű programjában kezdetektől fogva helyet kaptak előadások is. Már fennállásának első hónapjában elindította felolvasóestjeinek sorozatát, amelyen neves műkritikusok, irodalmárok és színésznők léptek fel. Az Impresszionista kiállítással párhuzamosan tartott előadások közreműködőinek névsorában a korszak szellemi életének számos reprezentatív alakjával találkozunk. 1910 júniusában például Balázs Béla tartott előadást, az ezt követő hangversenyen Balabán Imre zongoraművész modern zeneszerzők, többek között Bartók Béla és Kodály Zoltán darabjaiból adott koncertet. Zenei rendezvények a későbbiekben is előfordultak a Művészház programjában. 1912 januárjában a Neukunstgruppe kiállításának megnyitójára Dénes Zsófia így emlékszik vissza: "Közben felhangzott Schönberg zenéje a zongorán. Ő maga adta elő szerzeményeit, és zenéje olyan forradalmisággal jelentkezett, mintha csak a Kokoschka-képeket szólaltatná meg. Rejtélyes új zenét, amilyet akkor hallottunk először." 1913 őszén több hangversenyt is tervbe vettek, elsőként a Waldbauer-Kerpely-vonósnégyes szerepelt a programban, 1914 februárjában pedig három fiatal ének-, illetve zeneművésznő lépett a közönség elé.

A Művészház - a Műcsarnokhoz és a Nemzeti Szalonhoz hasonlóan - a kiállított műtárgyak értékesítésével is foglalkozott, a bemutatott művek elenyésző kivételtől eltekintve megvásárolhatóak voltak. Kezdetben elsősorban magángyűjtők vásárlásaira, a modern irányzatok iránt érdeklődő, vállalkozó kedvű műbarátokra számíthattak, de később, a Rippl-Rónai-tárlattal kezdődően az állam és a főváros is megjelent a vásárlók között. Ez jelentős előrelépés volt, hiszen ettől fogva az egyesület számíthatott biztos és rendszeres vásárlásokra, ugyanakkor a Művészház jelentőségét és rangját is jelzi; így került például Rippl-Rónai gyűjteményes kiállításáról az Öreganyám és az Apám - anyám is közgyűjteménybe.

Az egyesület tevékenységének kibontakozását más területeken is nyomon követhetjük. Már 1910-ben megpróbálkozott önálló művészeti folyóirat indításával, de a Modern Művészetből, amelyet eredetileg havonta szándékoztak kiadni, mindössze egy szám jelent meg. Az egyesülethez több folyóirat is kapcsolódott, mint például az 1911-től megjelenő Auróra, amelynek az első három számában cikkek és hirdetések tudósítottak a Művészház kiállításairól, és amelyet kezdetben az egyesület tagjai tagilletményül, ingyen kaptak. Bőséges reprodukciós anyagot és több cikket közölt a Művészház kiállításairól a Sopronban kiadott Kultúra. A Művészházhoz szorosabban kötődött az 1912 januárjában induló Interieur, amelynek munkatársai között ott találjuk Rózsa Miklóst és a Művészház titkárát, Kónyay Elemért. A lap rendszeresen beszámolt a Művészház kiállításairól, amelyeket a katalógusokban közölt reprodukciók kísértek. 1912 novemberében a Művészház újból saját folyóirattal jelentkezett. A Szabad Művészet, amelynek főszerkesztője Rózsa Miklós volt, valójában az Interieur mutációja, alig módosított utánnyomása volt. Az összesen megjelent öt szám - a harmadik számtól Új Művészet néven adták ki - némi késéssel párhuzamosan futott az Interieur dupla lapszámaival, és noha cikkeiben a Művészház és a Művészklub kiemelt helyet kapott, beszámolt a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon kiállításairól, cikkeket közölt a modern magyar művészet jelentős alakjairól, szó esett a Nyolcakról és a Josef Hoffmanról egyaránt. A folyóiratok grafikai megjelenése, elsősorban a címlapok jól mutatják, hogy az évek folyamán az egyesület arculata jelentős átalakuláson ment keresztül.