Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A Bálint-"szótár" kialakulása (Sárospatak, Zsennye)

1954-ben Bálint súlyos magánéleti válságba került, és a sárospataki alkotóház magányában igyekezett a lelkében békét teremteni. Ha magánya megnyugvást nem is hozott, életre szóló fordulatot a festészetében annál inkább. Művészi újjászületéséhez nagyban hozzájárult, hogy ekkor fogadta meg filozófus barátja, Szabó Lajos már régóta sugalmazott tanácsát, hogy próbálkozzon meg Vajda Lajos transzparenciájának alkalmazásával. Bálint most már tudatosan fordult Vajda művészete felé, alkalmazta elhunyt mestere formanyelvét és motívumgyűjtő metodikáját. Gondolataiban Vajdával együtt járta a sárospataki utcákat, és a tetők, kémények, házak egymás feletti tagolásában Szentendrére ismert. Gyűjtötte saját motívumait. Itt talált rá a helyi biciklijavító felfüggesztett kerekére és Kiss János szíjgyártó mester lófejet ábrázoló cégérére, amelyet, mint önmagára lelt "képgyártó", később saját művészetének cégtáblájává emelt. Nála volt a Bródy Vera bábművész barátjától kapott szász népviseletet bemutató könyv, amely fontos kódex lett a számára, és amelyet következetesen minden alkalommal svábként említett, bizonyítva, hogy milyen mélyen érintették a benne látott fotók, felelevenítve apja rokonainak sváb faluját, amely nemcsak a gyermekkori nyarakon, hanem egy életen át a hazát jelentette számára. A könyv előhívta emlékeiből annak a becsületes sváb parasztasszonynak az alakját is, akinek nem lehetett elég hálás, amiért a II. világháború alatt a munkaszolgálat elől bújtatta. A könyvből rajzolt ki asszonyokat formagazdag fejkendőikben, masnikat, fodros ruhadarabokat. Bálint munkája során a Sárospatakon befogadott építészeti, ornamentális és népművészeti formákat érzelmeitől diktálva Vajda transzparenciájának szellemében hatvan-nyolcvan rajzában egyesítette. Érezte, hogy rátalált valami egyedire, és születőben van saját stílusa, amelyben a vajdai technika egyesül a bálinti melegséggel. "Sárospataktól számítom tétova ébredésemnek idejét. [...] Véget vetni ideje volt annak a körforgásnak, ami húsz évemet jellemezte." A következő években Zsennyén, az alkotóházban készített rajzainak motívumvilágával (homokfutó, harsonás angyal) kiegészülve, 1954-1957 folyamán kialakult művészetének szótára, majdani érett festészetének grammatikája.

vissza