Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Monotípiák

A Párizsból való hazatérés után a monotípiák és a linóleummetszetek egyre szaporodtak, és páratlan bőséggel kerültek ki Bálint keze alól.

"Nagyon régóta gondolok arra, hogy miképpen lehetne kizárólag mechanisztikus úton előállított formákkal optikai és ugyanakkor érzelmi hatást elérni. .gyakorló grafikus koromban, viszonylag sűrűn látogattam a nyomdák géptermeit, ahol elámultam azokon az ábrákon, amelyek mechanikus úton jöttek létre az automatikus egymásra nyomás következtében. [.] Érzelmeket kiváltó hatásukra felfigyelhettem, és sokáig tűnődtem, hogy magam miképpen utánozhatom a gép alkotó tevékenységét. .az álmaim zavarni kezdtek [.] és nyomdafesték és műnyomókarton segítségével megkíséreltem >új életet< kezdeni."

Bálint az új kombinációk végtelen variációs lehetőségeit aknázta ki, emellett azonban minden műnek megmaradt az érzelmi hitele. A megszilárdult, önálló nyelvezetté vált jelek mindegyike abból az érzelmi talajból fakadt, amely az előző korszak nagy képeit inspirálta. Bálintnál azonban a szimbólumok csaknem rituális ismétlése nem mechanikus újramegjelenítés. Mivel a szimbólumok látható jelei mögött a jelentéstartalomnak egész erdeje húzódik meg, ismételgetésük minden alkalommal más-más jelentésárnyalatot igyekszik kifejezni. A motívumismétlés tehát nem önismétlés, hanem a személyiség változó, alakuló érzelmi történetének elmesélése.

"Ismered a bennem levő kettősséget: a szinte állandó szomorúságra való hajlamot és ugyanakkor a kicsapongó jókedvigény pillanatait, félelmeimet és vágyaimat, csillapíthatatlan szenvedélyeimet és melegség nosztalgiámat. Ezért van az, hogy szinte az a groteszk valami történik velem, hogy a >sötét kutak< mélyéről hozom fel élményeimet, amelyek a világosságba érve színesek lesznek, és csak én látom a drámát mögöttük, de aki néz, csak harmonikus groteszk világot talál, ahol több az életkedv és a lírai elrendezettség, mint az, ami létrehozta: fekete és félelmekkel teli örvénylés."

vissza