Aktuális időszaki kiállítások

Maulbertsch egyik érett főműve volt a morvaországi klosterbrucki (Louka) premontrei kolostor nyári ebédlőjének kifestése. Az 1765-ben elkészült háromrészes freskó két történelmi jelenetet ábrázolt a kolostor alapítására vonatkozóan, középen pedig a rend megdicsőítésének allegóriáját. A könyvtár mennyezetére szintén bonyolult témát rendeltek 1778-ban: az isteni bölcsesség megnyilatkozása az emberiség szellemi haladásában. Az ilyen művek írásos program alapján készültek, amelyet a megbízó írt vagy íratott, és utóbb gyakran nyomtatásban is kiadták a nehezen érthető festmények magyarázatát. Mivel a klosterbrucki freskók a 19. században elpusztultak, a velük kapcsolatos vázlatokat e leírások alapján azonosították.

Később a könyvtárfreskó megismétlésével bízta meg Maulbertschet a strahovi premontrei apát; ez a mű a szombathelyi munkák szünetében készült 1794-ben.

A festmény annak a hat darabból álló sorozatnak része (a továbbiak: A Szentlélek kiáradása, Krisztus és az apostolok, Krisztus mennybemenetele, Pásztorok imádása, Az apostolok áldozása), amely Mária Terézia adományaként került az orláti helyőrségi templomba. A hat mű közül öt szignált és négy datált is 1763-ból. Az adományozásról két 19. századi bejegyzés is szól a Protocollumban, illetve a Historia domusban, az egyik szerint 1768-ban, a másik szerint 1776-ban történt. A képek hollétéről a készítés és az adományozás közötti időszakban nincs tudomásunk.

Az eredetileg téglalap formájú, később íves záródásúvá alakított festményen Keresztelő Szent Jánosnak az evangéliumokban elbeszélt történetét (Mt 14,1-12; Mk 6,17-29) festette Maulbertsch. Heródest, aki sógornőjét Heródiást vette feleségül, Keresztelő János figyelmeztette, hogy nem élhet vele. Heródiás, aki ezért nagyon megneheztelt Jánosra, felbíztatta lányát Salomét, hogy János fejét kérje ajándékba szép táncáért, amit Heródes születésnapján a vendégek előtt előadott. Jánost a börtönben lefejezték, és Salome egy tálon bemutatta a fejet anyjának. Maulbertsch ezen a zsúfolt kompozíciójú képen különös és szokatlan módon tömöríti az eseményeket. Heródes díszes arany edényekkel megrakott asztalát körülvevő vendégsereg közepén, erős fénnyel megvilágítva áll Salome. Már nem táncol; szenvtelen, rideg arca, merev testtartása előrevetíti a közelgő kegyetlen gyilkosságot, és látványos ellentétben áll a többi szereplő élénk gesztusaival. Keresztelő Szent Jánost egy katona vonszolja be a terembe, fekvő alakját, izmos hátát hátulról látjuk, feje előre nyaklik, s szinte teljesen homályban marad. Salome előtt ott a tál, még üres. Ezt a félelmetes időt, az ítélet és halál közti feszültséget örökítette meg Maulbertsch.

A fény és árnyék drámai ellentétében szépen érvényesülnek a ruhák mély tüzű kék és vörös színei, valamint a dekoratív részletek, az aranytárgyak, gyöngysorok csillogása. A mű Maulbertsch vizionárius festészeti korszakának nagyszerű darabja. Josef Winterhalter a sorozat két darabjáról, a Szentlélek eljöveteléről és a Krisztus mennybemeneteléről is készített rajzmásolatokat (Bécs, Albertina); ezek a fiatal festő legkorábbi, Maulbertsch után készült rajzai.

Boda Zsuzsanna