Aktuális időszaki kiállítások

Franz Anton Maulbertsch a közép-európai barokk művészet legjelentősebb, eredeti tehetségű egyénisége. A Bodeni-tó melletti Langenargenben született, tanulmányait festő-aranyozó apja mellett kezdte. 15 évesen beiratkozott a bécsi Császári Képzőművészeti Akadémiára. 1750-ben megnyerte az Akadémia festészeti nagydíját, később maga is tagja lett több akadémiának. Az 1750-es évektől kezdve sikeres freskó- és oltárképfestő, a megbízásokat népes műhely segítségével teljesítette. Színekben, fényben tobzódó, olykor látomásos festészete az 1770-es évektől lehiggadt, a barokk stílus klasszicizáló vonulatához igazodott. Maulbertsch művészete sok szállal kötődik Magyarországhoz. Egyik legkorábbi oltárképe Kolozsvárra került, 1754-ben a zirci cisztercieknek küldött hatalmas főoltárképet. 1757-ben Padányi Bíró Márton veszprémi püspök meghívta a sümegi plébániatemplom teljes kifestésére: ez Maulbertsch egyik abszolút főműve. 1763-tól a Trencsén megyei Bogoszlón, később Komáromban, Majkon, Székesfehérvárott működött. Az 1770-es évek nagy freskóit Vácott, Győrben, Innsbruckban, a morvaországi Mühlfraunban (Dyje) alkotta, 1781-től Pozsonyban, Pápán és a szombathelyi püspöki palotában dolgozott. Szily János püspök 1791-től az épülő szombathelyi székesegyház díszítésével bízta meg. A munka befejezése - halála miatt - egykori tanítványára, Josef Winterhalderre maradt.

A zseniális különcnek tekintett festő nagy hatással volt kortársaira; műveit már életében gyűjtötték, utánozták. Művészetét újra felfedezte a 20. század - Oskar Kokoschka saját expresszionizmusának előfutárát látta benne. Maulbertschről írt tudományos monográfiáját 1960-ban Bécsben és Budapesten jelentette meg Garas Klára; őt köszönti 90. születésnapja évében ez a kiállítás.

Szent Tekla

Mária és az apostolok

Szent István megkoronázása

Heródes lakomája

Mária bemutatása a templomban