Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Csendéletek

A biedermeier korának művészei előszeretettel fordultak a régi holland festők példájához, ami leginkább a csendéletfestészetben érhető tetten. A császári, illetve főúri gyűjtemények egyre inkább látogathatóvá váltak, így a festőknek nem kellett feltétlenül elutazniuk, hogy találkozzanak a régi németalföldi művészettel. A csendéletekről az anyagszerű festésmód technikai bravúrjait és a kompozíció összefogottságát leshették el. Borsos Józsefet a kortárs források gyakran úgy említik, mint aki elsősorban ebben a műfajban alkotott kitűnőt. Portréi mellett ugyanis az 1840-es években csendéleteivel is nagy figyelmet keltett, majd életének egyik nagyobb sikerét a császári gyűjtemény számára 1851-ben megvásárolt, és az 1855-ös párizsi világkiállításra is elküldött nagy díszedény-csendéletével aratta. A műveiről szóló kritikák számos esetben kiemelik, hogy szalonképein és portréin is különös gonddal festette meg a csendélet részleteit, és hogy képeinek anyagszerűsége az e műfajban szerzett gyakorlatának köszönhető.

A 19. századi díszedény-csendéleteket általában történeti csendéleteknek is nevezik, mivel ezeken a képeken gyakran valamely jelentős kollekció tárgyait festették meg, így emelve az akadémiai műfaji hierarchiában alacsony szinten elhelyezkedő csendéletet a történeti értékkel bíró képek sorába. Miután a 19. században a múlt emlékeinek összegyűjtése a nemzeti öntudat erősítésének eszköze volt, a gyűjtemények jelentősége igen fontossá vált. Bár Borsos díszedény-csendéletei esetében megoldatlan a megfestett gyűjtemények azonosítása, abban biztosak lehetünk, hogy e képeknek is nemzeti vagy gyűjteménytörténeti jelentőségük volt.

A csendéletfestés a régi hollandoknál is együtt járt egyfajta tudományos érdeklődéssel, és itt nem pusztán a természet megfigyelésére, hanem ennek a technikának az eszközeire is gondolnunk kell: ahogy a németalföldiek ábrázolásmódját alapvetően meghatározta a mikroszkóp vagy a camera obscura, úgy a 19. századi csendéletfestészetet a fotótechnikai eljárások fejlődése. Borsost már festészeti munkássága csúcsán is foglalkoztatta az optika, a fényképezés, amiről elsősorban egy saját magáról készített/készíttetett 1855-ös fénykép tanúskodik.

Békefi Eszter

vissza