Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Fotográfiai tevékenysége

A 19. században nem volt ritka, hogy festőművészek fényképezéssel is foglalkoztak hosszabb-rövidebb ideig; sokan, mint Borsos is, egészen áttértek az új művészeti ágra. A művészi fényképezés megteremtésének vágya rendkívül erős volt bennük; festészeti akadémiai tudásukat, komponáló tehetségüket arra használták, hogy fejlesszék a technika által vezérelt új műipart. A fényképészeti műhelyek Európa fővárosaiban a középosztály erősödésével egyre fontosabb helyekké váltak. Az 1860-as évek elején tízről hatvanra emelkedett a pesti fényképészek száma. Az udvarokban, kertekben, házak között felállított fényképészeti műhelyek, a korszakban közkedvelt "üvegszalonok" ideiglenes építmények, pavilonok voltak. A műtermek központi üvegcsarnokában függönyök és fényterelők segítségével szükség szerint felső, elülső vagy oldalfényeket lehetett beállítani.

Borsos műtermének helyszíne, a régi egyetemi füvészkert 1850-től elhanyagoltan várta sorsa alakulását. Az építkezések megkezdéséig bérbe adták Borsos József és Doctor Albert fényképészeti cégének. Borsos 1870-ig ezen a helyen dolgozott, majd az egyetemi építkezések megkezdésekor távoznia kellett. Ekkor a pesti belvárosba, a Deák utca 4. szám alá költözött, ahol a tetőtérben, viszonylag magasan elhelyezkedő "galambdúc" már 1861-től működő fényképírda volt. Borsos 1875 májusáig dolgozott itt, majd az épület megrepedezett, életveszélyessé vált, utóbb lebontották. A következő helyszín a Kristóf tér 5. szám volt, ahol 1877. áprilisáig maradt a vejével, Varságh Jánossal közösen alapított cég. Az utolsó egy évben az újraegyesült cég a Borsos-Doctor-Varságh nevet viselte: Borsos és Varságh Doctor Albert műtermébe, az Erzsébet tér 1. szám alá költözött.

Borsos József fényképein megelevenedik Pest az 1860-as években. A megörökíttetés vágya olyan nagy volt, hogy előkelőségeink, arisztokraták és más vezető személyiségek, hírességek mind bevonultak a műtermekbe. A műhely az arisztokrácia reprezentációját szolgálta. Ezzel együtt hirtelen kialakult az arcképek nagyarányú gyűjtésének szokása, otthoni albumokba rendezése. Mint újdonságok, egy ideig ezek az arcképek és arckép-gyűjtemények képezték a pesti szalonokban az esti beszélgetések fő tárgyát.

Borsosról tudjuk, hogy 44.000 számozott negatívot készített műhelyében. Ennek nagysága akkor érthető meg, ha figyelembe vesszük, hogy Pest lakossága 1857-ben 131.705 fő volt, mely 1869-re 200.706 főre emelkedett, A lakosság harmada nála örökíthette meg magát.

Az 1867-es kiegyezést megalkotó, illetve a Ferenc József, osztrák császár magyar királlyá koronázását végrehajtó 360 képviselő díszalbumának elkészítése, a Liszt Ferencről és családjáról, valamint Madách Imréről készített fotók, illetve a Nemzeti Színház személyzetéről készített album a legjelentősebb alkotások Borsos fényképészeti tevékenységében. Az 1871-es londoni világkiállításra kiküldött színezett arcképfotóiért és a Lánchídról készített felvételeiért oklevéllel ismerték el.

Farkas Zsuzsa

vissza