Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Életrajz

Fortunato Depero 1892. március 30-án született Fondo városában, később szülei Roveretóba költöztek, ott kezdte meg tanulmányait a Scuola Reale Elisabettina tanintézetben, amely az osztrák iskolarendszerben (Trento autonóm tartomány 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt) közkedvelt iparművészeti technikumként működött. Első művészi munkái 1907-ből valók - festmények, rajzok, akvarellek, szobrok. A következő évben Depero a bécsi Művészeti Akadémiára jelentkezett, sikertelenül. 1910-ben egy rövid torinói tartózkodás után visszatért Roveretóba, ahol egy ideig Scanagatta szobrász műtermében inaskodott.

1911-ben, majd 1913-ban Roveretóban a helyi mecénás, Giovanni Giovannini könyvesboltjában mutatta be realista és szimbolista stílusban készült rajzait. 1913-ban Firenzében találkozott először a Lacerba folyóirat egy számával, ez keltette fel az érdeklődését a futurizmus iránt. Még az év júniusában egy groteszk és szimbolista rajzokkal illusztrált verses-és prózakötetet jelentetett meg "Spezzature: impressioni - segni - ritmi" (Szemét: impressziók - jelek - ritmusok) címmel. 1913-as római látogatása során találkozott először Boccioni rajzaival és szobraival a Galleria Sprovieriben: a kiállítás maradandó élményt jelentett számára. 1914-ben ismét Rómában kapcsolatba került Ballával, Cangiullóval és Filippo Tommaso Marinettivel.

1914 áprilisában és májusában már őt is hívták kiállítani a Galleria Sprovieriben rendezett Esposizione Libera Futurista Internazionale (Nemzetközi Szabad Futurista Kiállítás) résztvevői közé. Az első világháború kitörésekor Roveretóból Rómába költözött. 1914-1915 telén Boccioni ellátogatott Depero műtermébe, hogy megnézze "mobil- plasztikus zaj-konstrukcióit", és nem sokkal később már hivatalosan is meghívták a futurista festők és szobrászok élcsapatába. Eközben Giacomo Ballával a Ricostruzione Futurista dell'Universo (A világegyetem futurista rekonstrukciója) manifesztum megfogalmazásán dolgoztak, amelyet 1915. március 11-én írtak alá. 1916-ban önkéntesnek állt az olasz hadseregbe, de rossz egészségi állapota miatt hamarosan leszerelt.

Szergej Gyagilev, az Orosz Balett impresszáriója Larionov festő és Massine táncművész társaságában 1916-ban meglátogatta római műtermében. Gyagilevtől megbízást kapott a Le Chant du Rossignol(A fülemüle éneke) című Sztravinszkij-balett színpadi díszlet-és "plasztikus-mobil" kosztümterveinek az elkészítésére, de ezek végül nem valósultak meg. Szintén Gyagilev felkérésére készültek volna Francesco Cangiullo Giardino Zoologico (Állatkert) című balettjének kosztümtervei, amelyhez Ravel írt volna zenét.

1917-ben barátságot kötött Gilbert Clavel svájci költővel, akivel egy egész nyarat töltött Capri szigetén, ahol közösen elkészítették az Un istituto per suicidi (Öngyilkosok intézete) című dekadens regényt, amelyet Depero rajzai illusztráltak. Szintén Capriban fogalmazódott meg a "Plasztikus Színház" gondolata, ahol a színpadi koreográfiában valódi táncosok helyett bábok szerepeltek. Visszatérve Rómába 1918. április 15-én a Teatro dei Piccoli színpadán mutatták be a Balli Plastici (Plasztikus táncok) című öt pantomimjelenetből álló bábelőadást, amelyhez többek között Bartók Béla komponált zenét.

Roveretóba visszatérve 1919 júniusában feleségével közösen létrehozták a Casa d'Arte Futurista Depero(Depero Futurista Háza) elnevezésű nyilvános műterem-műhelyt, ahol nagyméretű textil falikárpitokat, kollázsokat, iparművészeti tárgyakat, reklámplakátokat terveztek és kiviteleztek. 1921 szeptemberében Gino Gori darmaturg felkérésére Depero tervezte a futurista művészek, színészek, anarchisták és dadaisták kedvelt találkozóhelyének számító Cabaret del Diavolo (Ördög Kabaré) berendezését. 1923-ban részt vett az Monzai Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon (I Mostra Internazionale delle Arti Decorative di Monza), és 1925-ben Balla és Prampolini mellett ő képviselte Olaszországot a párizsi nemzetközi iparművészeti seregszemlén (Exposition Internationale des Arts Décoratifs et Industriels Modernes). Két évvel később elkészítette a Depero Futurista című kötetét, az első futurista könyvtárgyat, amely "Kapcsos könyvként"("Libro imbullonato"-ként) vált ismertté. Ezekben az években kezdett reklámterveket készíteni a Campari cég számára.

1928 szeptemberétől egy ideig Amerikában, New Yorkban működött, szintén a színház és a relámgrafika területén. Megbízást kapott a Vogue, a Sparks és a Vanity Fair folyóiratoktól, valamint a Roxy Theatre díszlettervezőivel és koreográfusaival dolgozott együtt. 1929-ben itt is létrehozta "Depero Futurista Házát", ahol tovább folytatta formatervezői munkásságát. 1930 októberében visszatért Itáliába, létrehozta a Dinamo Futurista folyóiratot, amelyből 1932 és 1933 folyamán öt számot adott ki, köztük egyet Boccioni munkásságának szentelt.

1940-ben kiadta a művészi pályáját bemutató, önéletrajzi írásait is tartalmazó életmű-katalógust. 1947-ben visszatért az Egyesült Államokba, de ezúttal már nem volt sikeres. 1949-ben, Roveretóba visszatérve nagyméretű falfestményekre kapott megbízást, többek között 1953-tól 1956-ig Trento tartomány impozáns tanácstermében (Sala del Consiglio della Provincia Autonoma di Trento), amely mind a mai napig az egyetlenként fennmaradt, komplett futurista műve. 1957-ben Rovereto önkormányzata támogatásával megtervezte és megvalósította az első olasz futurista múzeumot, a Galleria Museo Fortunato Deperót, amely 1959. augusztus 11-én nyílt meg a közönség számára. A súlyos beteg Depero 1959-ben részt vett a futurista manifesztum kiadásának ötvenedik évfordulójára rendezett emlékkiállításon a római Palazzo Barberiniben.

Fortunato Depero 1960. november 28-án halt meg Roveretóban.

vissza