Aktuális időszaki kiállítások

A két meglehetősen eltérő alkatú művész - Vajda és Korniss - 1937-től kezdve nem dolgozik együtt, a lassanként Vajda köré csoportosuló fiatal művészek (Bálint Endre, Szántó Piroska) azonban nem tudják pótolni a korábbi intenzív együttműködést. Ettől fogva Vajda nem bízik már az igazán hatékony közösség, csoport megteremthetőségében. A szovjet koncepciós perek hatására végképp leszámol a szocializmusba vetett hittel s az avantgárd utópiáival. Egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít az ösztönös, individuális sajátosságoknak: "engem ma nem érdekelnek az 'objektív igazságok'... szívesen vállalom magamra a 'tudományellenesség' és a 'nagyképűség' ódiumát és merek 'szubjektív' lenni" - írja.

Ez a változás alkotómódszerében is tetten érhető. Felbomlik a "transzparens montázsok" szigorúan lírai logikája, eltolódnak az arányok a "konstruktív" motívumok rovására és a "szürrealisták" javára. A bizonytalanság érzetét tovább fokozza a motívumok töredékessége, változékonysága, gyakran csak csonkok, fragmentumok szerepelnek a rajzokon. Megváltozik az egységes, tisztán futó vonalrendszer is. Az újabb műveken a vékonyak mellett vastagabb, szénnel húzott vonalak tűnnek fel, ezáltal a kiemeléseknek és az alárendeléseknek bonyolult láncolata jön létre.