Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Gyűjtemény a gyűjteményben

Grafikai tervek a MNG Grafikai gyűjteményében

2010. június 15 - 2011. február 13.

Gyűjtemény a gyűjteményben I.

A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményei közül számát tekintve a grafikai gyűjtemény a legnagyobb. Mégis, mivel a papíralapú tárgyak igen érzékenyek, állandó kiállításon nem szerepelhetnek, ezért a sokszorosított grafikák és a rajzok jelentősége kevésbé köztudott. Ezen próbál változtatni grafikai kabinetsorunk, mely immár 5. éve kíséri a 20. századi állandó kiállítás képeit és szobrait. Az utóbbi időben kezdtek előtérbe kerülni a budapesti múzeumok plakátgyűjteményei, így a Magyar Nemzeti Galériáé is. Továbbra is rejtett értékek maradtak azonban a rajz és a nyomtatvány határmezsgyéjén álló plakát- és könyvművészeti tervek, amelyek részben a rajzgyűjteményben, részben a plakátgyűjteményben találhatók, mintegy rejtett "gyűjteményként a gyűjteményekben." A Nemzeti Galéria gyűjteményeinek ezt a sokrétűségét szeretnénk szemléltetni azzal, hogy a grafikai kabinetsort 2010 júniusától 2011 februárjáig a múzeumunkban található alkalmazott grafikai, azaz könyv- és reklámművészeti tervekből állítjuk össze.

A grafikának ez a speciális területe párhuzamosan halad a képzőművészet fő sodrával, hiszen eszközeit a mindenkori korstílusból meríti. Esetenként merészebb, előremutató megoldásai visszahatnak más műfajokra. Olyan ismert festők formálták a 19. század végén a nyomtatványokat a historizmus szellemében, mint Benczúr Gyula és Baditz Ottó, továbbá Vaszary János első munkái is ebben a szemléletben fogantak. A fiatal Rudnay Gyula a szimbolizmus eszközeihez nyúlt Petőfi-illusztrációiban. Basch Árpád, Garay Ákos és Mühlbeck Károly már elsősorban grafikus, illusztrátor, képalkotásuk eltávolodik a festészeti kompozíció zártságától és egyre inkább a papír szabad felületén futó vonal játékán alapul. Az irodalmi karaktereket realisztikusan megragadó rajzaikban halványan érezhető a szecesszió hatása. Helbing Ferenc is par excellence grafikus, litográfus rajzolóból vált a plakát mesterévé és az alkalmazott grafika több nemzedékét kinevelő tanárává. A Magyar Nemzeti Galéria közönsége már találkozhatott Vaszary János és Rippl-Rónai József merész egyszerűségű, francia inspirációjú dekoratív terveivel, melyek mellett most Barta Ernő és Vadász Miklós munkái a müncheni szecessziót idézik. Ferenczy Károly alkalmazott grafikáiban felerősödnek a festészetében latensen jelenlévő stilizáló vonások. Gara Arnold és Barta Ernő illusztrációi Heinrich von Kleist Die Marquise von O. című művéhez az első világháború után felvirágzó bibliofil könyvkiadásnak köszönhetően születtek meg.

A plakátművészetben szintén jelentős szerepet játszottak a festők, de Biró Mihály, Földes Imre és Tuszkay Márton személyében hamarosan jól képzett, egyéni stílust kialakító grafikusoké lett a főszerep. Végh Gusztáv plakátja a Művészek Reklám Műhelye számára már arról a törekvésről tanúskodik, hogy a plakátok és más nyomtatványok tervezői szakmai fórumot alakítsanak ki. Az elegáns és vicces reklámplakátok mellett - a szociáldemokrata munkásmozgalom, majd az első világháború révén - hamarosan megjelent a politikai plakát is, melynek legsikeresebb magyar mestere, Biró Mihály nemzetközi hírnévre is szert tett.

Gyűjtemény a gyűjteményben II.

A szecesszióhoz hasonlóan az avantgárdban szintén meghatározó volt a környezetformálás gondolata, ezen kívül az új társadalmi és művészeti elképzelések közvetítésének szándéka is a nyomtatványok művészi tervezésére ösztönzött, az új irányzatok esztétikájának megfelelően. Uitz Béla és Bortnyik Sándor terveiben összhangba került az avantgárd formakísérlet és a politikai gondolat. Mindketten Kassák Lajos avantgárd folyóiratának, a MÁ-nak a köréből indultak. Munkásságukban hangsúlyossá vált az aktivisták vezetőjének az a felfogása, hogy alapvető rokonság van a plakát szuggesztivitása, közvetlen megszólító ereje és a jövő bűvöletében élő, formabontó avantgárd művészet kifejezésmódja között. Scheiber Hugó kubofuturizmusa, melynek lendületét a 20. századi technikára és a nagyvárosi élet dinamikájára való rácsodálkozás táplálja, kiválóan alkalmas a divatos fantasztikus regény illusztrálására.

Az izmusok formabontó kísérletei, a különböző vizuális hatások tudatos alkalmazása termékeny hatást gyakorolt a két világháború közötti modern kereskedelmi plakátra. A Magyar Nemzeti Galéria nemcsak remek plakátokat őriz, melyek a Modiano cég merész kampányait dokumentálják, hanem Bortnyik Sándor, Konecsni György és Reysser Ottó József itt látható terveit is. Konecsni György néhány terve és Fábri Zoltán munkája bizonyítja, milyen produktív maradt az absztrakció játékos alkalmazása a harmincas évek folyamán is. Csabai-Ékes Lajos a kubofuturizmus eszköztárát igen hatásosan kamatoztatta a plakátban. A századelő nagy mesterei, Biró Mihály és Haranghy Jenő sem vonhatta ki magát a modernek hatása alól. Hozzájuk hasonlóan Baja Benedek is az art deco eleganciájába olvasztotta be a modern látásmódot.

A plakátművészetben is tükröződött a hagyományhoz, a klasszikus értékekhez való odafordulás, ami a harmincas években a festészet és a monumentális művészetek egyik meghatározó iránya lett. A Szent István Emlékév propagandája és az állam által erősen ösztönzött idegenforgalmi reklám különösen igényelte a tradicionális értékek emelkedett, klasszicizáló formába öntését. Ennek módja gyakran az archaizálás, amely Fery Antal plakátjában az erőteljesen modelláló, plasztikus megformálásban, az antik motívumra való utalásban nyilvánul meg, Helbing Ferenc munkájában pedig a régi kézművesség dekorativitásának megidézésében. Papp Gábor egy balesetvédelmi plakát lényegét sűríti metaforává a neoklasszicizmus formanyelve segítségével.

Hincz Gyula színházi plakátja oldott festőiségével, amorf színfoltokból építkező kompozíciójával kiütközik a korabeli plakátművészetből, és a harmincas-negyvenes évek olyan bensőséges, lírai festői irányzataira emlékeztet, melyek ebben az időszakban eredendően összeegyeztethetetlennek tűntek a plakáttal. Jaschik Álmos növendékeinek a reklámtervei és Bortnyik Sándor színházi plakátjai már a negyvenes évek második felében születtek ugyan, de szellemükben még a harmincas évek reklámművészetét viszik tovább.

vissza