Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Hagyománykeresés - Árkádia

A 20. század eleji modern magyar művészetben kulcsszerepet játszott az a képtípus, amely aktokat ábrázolt a természetben. Ezek a kompozíciók a görög mitológiából származó egyik motívumot, Árkádiát idézték fel. A pályájukat az első világháború után kezdő művészeknek ismét fontossá lett ez az örökség. Ami a közvetlen elődök számára a boldog jövő vágyának kifejezése volt, az most a kataklizmákra következő harmóniavággyá alakult. Az extázist rezignáció váltotta fel. Kezdetben még érezhető a tízes évek avantgárd elődeinek a hatása, de helyére a régi európai hagyomány szellemiségének példája lépett (Aba-Novák, Szőnyi, Patkó, Varga Nándor Lajos). A lengyel művészetben is megfigyelhető a múlt maradandó értékeinek a keresése, s megtalálhatók a Szőnyi-kör neoklasszicizmusának rokonai. Ezek dekorativitása, színessége, játékossága azonban döntő különbséget jelent a magyar művészek melankolikus alkotásaihoz képest (Borowski).

A Szőnyi-kör grafikáin az ideális tájat fokozatosan a magyar vidék motívumai és alakjai váltották fel. Ennek a "paraszt-Árkádiának" a rokonai is fellelhetők a lengyel művészetben (Brandel).

A "pécsi expresszívek" vitték tovább a tízes évek magyarországi kuboexpresszionizmusát, a húszas évek elején is fenntartva az Árkádia-motívum utópikus jelentéstartományát. Útjuk a weimari Bauhausba vezetett, amely befogadta őket, mert ekkor hasonló szellemben működött (Molnár Farkas).

vissza