Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Hagyománykeresés - folklór

A tízes években a formisták programjában összekapcsolódott a sajátosan lengyel, nemzeti művészet gondolata és a modernitás eszméje. A csoport tagjai szívesen dolgozták fel a népi nyomatok témáit, és követték azok "primitív" formavilágát, melyet eredetinek, mesterkéletlennek tartottak. A formisták 1922 után feladták radikalizmusukat, és 1922-ben megalakult a Rytm csoport a volt avantgárd művészekből és más alkotókból, akik egy mérsékeltebb modernizmus jegyében szerettek volna szélesebb közönséghez szólni. Az 1925-ben megalakult Ryt csoport a hasonló felfogást képviselő grafikusokat fogta össze. Ebben a körben jött létre több színes és látványos ábrázolás az évszakokhoz kapcsolódó népszokásokról, a népi mondákban megörökített betyárokról (Skoczylas, Bartlomiejczyk). Mások népi szólásokat illusztráltak (Maria Dunin-Piotrowiska). Hasonló népszokások tűnnek fel a magyar grafikákon is (Gáborjáni Szabó). Komorabb a hangvételük a Szegeden működő Buday György ballada- és népmese-illusztrációinak, melyek a paraszti kultúrában kialakult archetípusokig ásnak le. A folklór dekoratív formakincsének felhasználása dominált a lengyel iparművészetben és a reklámgrafikában is. Hasonló jelenség figyelhető meg Magyarországon a húszas, harmincas évek iparművészetében és képzőművészetében (Turi-Polgár, Pekáry).

A népművészet derűs hangú, dekoratív, ünnepi világától élesen különbözik a parasztság hétköznapi, gondteli élete. Mind a lengyel, mind a magyar grafikának voltak mesterei, akik mélyen ismerték ezt a világot. Ők a formai folklorizálást kerülve, nagy kifejező erővel, együttérzően vagy kritikusan szóltak a falusi világról (Gáborjáni Szabó, Kulisiewicz, Nagy Imre, Gy. Szabó).

vissza