Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Vajda és az ikonok

Vajdát az 1936 körüli időben egy másik alapvető kérdés is foglalkoztatja: az emberábrázolás problematikája. Az ifjúkor szerepjátszó önarcképei után az ún. Ikonos képek sorozatán próbálja megteremteni az egyszerre individuális és közösségi, evilági és transzcendens, a saját, egyéni művészi sorsát vállaló, ám egyszersmind azt az egész emberiség kohéziójába emelő (ön)arcképet.

Az ikonfestészet nem csupán egyfajta egzotikus-szakrális különlegesség volt számára, hanem egy magasabb rendű valóság megragadásának, ábrázolásának az eszköze. Arra is kísérletet tett, hogy ezt a nagyon szigorú technikai metódusokkal és ikonográfiai szabályokkal regulázott alkotómódszert profán tematikára alkalmazza. Így született az az 1936-os műcsoport, melyen a némiképp az ortodox üvegikonok tradícióit felhasználó, a színes felületeket vastag kontúrú abroncsba fogó technika vásári jelenetet, dinnyefejű figurákat jelenít meg.

Kísérletezett az ikon és az önportré kissé mechanikus szintézisével; közel kerülve a 19. század második felétől népszerűvé váló művész = szenvedő/diadalmas Krisztus identifikációhoz. Más próbálkozásainál az ikon tömbszerű zártságát a felület plasztikusan eleven hatást keltő megformálásával kívánja összekapcsolni.

vissza