Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A Marxista és a modernista utópia találkozása Kovásznai művészetében

Kovásznai Györgyöt egész életében erősen foglalkoztatta a modernizmus öröksége, így ehhez fűződő viszonyának feltárása egyben művészeti pozíciójának alaposabb megértéséhez vezet. A szocialista rendszer idején létrehozott bármely művészeti produkció a modernizmushoz fűződő viszonya tekintetében is értelmezendő. A modernizmust - legyen az a keleti vagy a nyugati változata, - a hidegháborús időszak konstansának tekinthetjük, alapvető elemei mindkét "térfélen" meghatározó referenciapontokat adtak.

Kovásznai húszéves korától gyakran írt a proletariátushoz, a szocializmus valóságához fűződő viszonyának ambivalens voltáról. Megelégelve az akadémia szűkös határait, a másodév végén otthagyta a Képzőművészeti Főiskolát, és bányásznak állt. Keserű és hamar érő tapasztalatait már húszévesen megfogalmazta drámáiban, leveleiben egyaránt.

"Itt épül az állam, itt. Itt, a mi holttesteinken! A mentőmaszkot megspórolják, de a szén kell az államnak, igen. A legfőbb érték az ember, de mentőmaszk az nincs." Drámáiban számon kéri az eredeti marxi elveket a fennálló rendszeren.

Kovásznai indulásakor abba az értelmiségi diskurzusba kapcsolódott be, amely a leginkább jellemző az 1950-1960-as évek értelmiségének kritikai pozíciójára; vagyis balról kritizálja a rendszert, jobbításának, "emberarcúsításának" lehetőségét nem veti el, de fennálló formájában elfogadhatatlannak tartja.

1976-os Öninterjú című emlékiratában így emlékszik erre az időszakra: "Rámjött egy olyan vad életéhség, amely valamiképpen összefüggött azzal, hogy szerelmes voltam a munkásosztályba, s kissé őrülten, de azért rokonszenvesen arra gondoltam, hogy ha személyes tapasztalásban, beledobódván a közvetlen munkáshétköznapok dimenzióiba, keringvén a konkrét életben, valós emberi, munkáskapcsolatokra téve szert, elmerülök a gyárak, bányák, üzemek életében - ott kerülök kapcsolatba az Igazi Modellel -, nos, akkor teljesülniök kell egyébként valóban logikus és helyes következtetéseimnek az immár avantgardizmusnál is avantgardistább, újdonságoknál is újdonabb művészeti iskolának leszek részesévé."

vissza