Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Anyagművészet, 1920-as évek

Németország Moholy-Nagy László és Péri László 1922 februárjában rendezett Sturm-beli kiállításán ismerte meg az architektonikus absztrakciót, amely hamarosan "nemzetközi konstruktivizmus" néven formálódott ismert irányzattá. A művek hangsúlyos anyagszerűsége arra késztette Ludwig Hilbersheimert, hogy Moholy-Nagy "anyagművészetére" utaljon beszámolójában. Ez a kiállítás Moholy-Nagy művészi karrierjének alakulásában döntő jelentőségű volt.

Korszerű művészetszemléletét a korábban Moszkvában járt aktivista társakhoz fűződő kapcsolata alapozta meg. Moszkvából Bécsbe tartva 1921 őszén Uitz Béla a konstruktivizmusról és a szuprematizmusról szerzett művészi benyomásait osztotta meg vele. Kemény Alfréd valamivel később érkezett vissza Berlinbe, ahol munkakapcsolatba került Moholy-Naggyal és Périvel.

Az Architektura I című kép Moholy-Nagy életművében talán az első olyan festmény, amely a hagyományos figurativitás teljes elutasítását képviseli művészetében. E műtől kezdve Moholy-Nagy áttetsző síkok és félkörök egymásra illesztésével szerkesztett konstrukciókra összpontosította a figyelmét, amelyek egy körülhatárolatlan térben lebegnek. Ez a térfelfogás egyértelműen El Liszickij és Malevics festményeire vezethető vissza. A síkokból építkező lebegő, geometrikus konstrukciók ideája szintén a szuprematistáktól származik. A színes síkok transzparenciája azonban Moholy-Nagy műveit markánsan megkülönbözteti az orosz művészkollégáitól.

vissza