Aktuális időszaki kiállítások

Moholy-Nagy László 1919 novemberében érkezett Bécsbe. Ekkor többnyire portrékat festett az 1918 vége óta alkalmazott aktivista-expresszionista stílusban.

1920 márciusa táján Berlinbe költözött, ahol kapcsolatba került a Német Ifjúsági Mozgalom több tagjával, köztük Lucia Schulz-cal. Utóbbi szerkesztőként dolgozott egy könyvkiadónál, Moholy-Nagy a vele való kapcsolatának köszönhette a német Lebensreformbewegung (Életreform-mozgalom) által megtermékenyített világlátását. Ekkoriban hallott először az akkortájt zajló kommuna-kísérletekről.

Moholy-Nagy és Lucia Schulz hamarosan összeköltöztek. 1920 végére Moholy-Nagy érintkezésbe került a berlini expresszionista és dadaista művészeti körökkel. Döntő jelentőségűnek bizonyult a művészetében a biocentrizmus életreform-filozófiájának megismerése, amely a stíluson túlmutató, meghatározó irányt adott alkotói elképzeléseinek.

Berlinben erőteljes stílus-megnyilvánulások sokaságával szembesült, pl. megismerkedett Kurt Schwitters Merz-művészetével. Ő maga ekkor túllépett a városi tematikán. Nyári szabadságán - talán 1920-ban - szántóföldeket festett. Az elkészült munkák némelyikén felfedezhetünk perspektivikus utalást, más művei viszont inkább síkszerűek, de akadnak olyanok is, ahol a Schwitters-féle eljáráshoz hasonlóan ipari elemekből (villamosvezetékekből és vasúti motívumokból) "konstrukciókat" illesztett a mezőkre, amelynek eredményeképpen a "technikai" és a megművelt "természetes" kombinációja jött létre.

Berlini áttörése 1920 októberére tehető, amikor Fritz Gurlitt galériájában Walter Hasenclever Die Menschen (Emberek) című drámájához készített díszletterv-sorozatát mutatta be. Upton Sinclair: Prince Hagen című színdarabjához 1920 decemberében készített tervei még letisztultabbak. Ez utóbbi munka fontos mozzanata, hogy a darabot a berlini dadaistákkal együttműködő Malik Verlag köréhez tartozó Erwin Piscator állította színpadra.