Aktuális időszaki kiállítások

A C épület II. emeletén az állandó kiállítási térben, ahol a papír érzékenysége miatt a grafikák a festmények mellett csak fél évig szerepelhetnek, Az újraértelmezett Moholy-Nagy 1916-1923 című kiállításhoz kapcsolódva mutatjuk be a grafikai osztály remekműveit. A tárlaton azoknak a mára már klasszikussá vált 20. századi művészeknek a grafikai alkotásai láthatók, akiknek munkássága kapcsolatba hozható Moholy-Nagy László életművével.

Tihanyi Lajos szálkás, dinamikus, expresszív tollrajzai nyitják a sort az 1910-es évekből. A Nyolcak köréből láthatjuk még Berény Róbert önarcképeit és eddig soha nem szerepelt rézkarcait. Ezek vallanak az izmusokra korán felfigyelő művészről, aki Moholy-Nagy mestere volt. Az 1910-es években robbantak bele a magyar művészetbe Nemes Lampérth József erőteljes táj- és aktábrázolásai. Ezek nyomán bontakozott ki az ún. aktivista stílus, expresszív, kubizáló, magyarosan drámai, kontrasztos erejével.

Mattis Teutsch János a zenei expresszionizmus mestere a MA révén került be a berlini Sturm körébe, ahol - addig példátlan módon - először sorolódtak be a magyarok Kelet és Nyugat legkorszerűbb alkotói közé.

Az osztrák fővárosban bontakozott ki az 1920-as évek elején a magyar konstruktivizmus. Itt születtek Bortnyik és Kassák híres Képarchitektúrái. Ide hozta Uitz Moszkvából Malevics és Rodcsenko manifesztumait a modern orosz mesterek munkáiról készült fotókkal, s publikálta elsőként ezeket az Egység folyóiratban. Az Uitz főművei közé számító tusfestmények közül az orosz templomok expresszív, formabontó átköltéseiből mutatunk be néhányat.

A kiállítás kurátorai Dr. Bajkay Éva és Zsákovics Ferenc.