Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Az új média teoretikusa, 1920 után

Bár Moholy-Nagy László a Festészet, fényképészet, film című könyvének 1925-ös megjelenése után az új médiumok teoretikusaként vált ismertté, már korábban is foglalkozott ilyen természetű alkotásokkal. Esztétikai nézeteit 1922 nyarán fogalmazta meg. Ettől kezdve haláláig (Chicago, 1946) azoknak az elméleteknek a gondos kidolgozásán fáradozott, amelyeket Lucia Moholyval és Kemény Alfréddel két kulcsfontosságú szövegben: a Produkció-reprodukció és a Dinamikus konstruktív erőrendszer című műveiben ekkor fektetett le.

Noha az új médiumok területén több mű koncepcióját dolgozta ki 1922 folyamán - köztük az EM sorozatot (Telefonképek), A nagyváros dinamikája filmforgatókönyvét, az Elektromos színpadi kelléket és a Kinetikus konstruktív rendszert -, csak az EM sorozat (MOMA, New York), valamint a Kinetikus konstruktív rendszer vázlata készült el akkor. A két másik mű kidolgozottabb tervei később születtek, és közülük is csupán egyet, az Elektromos színpadi kelléket építették meg (Busch-Reisinger Museum, Cambridge, USA). Andreas Haus professzor és csoportja 2006-ban készítette el A nagyváros dinamikája egy változatát, amely nemcsak a forgatókönyvre hagyatkozik, hanem Moholy-Nagynak a különféle mozgó képek szimultán vetítésére vonatkozó "Polykino" elméletére is épít. Peter Yeadon pedig a Kinetikus konstruktív rendszer digitális modelljének megalkotásával a mű feltárásához nyújtott segítséget. Ahhoz, hogy ezt az alkotást megértsük, nem feledkezhetünk meg a Dinamikus konstruktív energia rendszer kiáltványáról, amely az érzékelés határait kitágító, elanyagtalanító, részvételre építő művészetre vonatkozik.

vissza