Aktuális időszaki kiállítások

Rózsa Miklós, az egyesület alapítója és művészeti igazgatója az egyesület szerteágazó tevékenységét egy személyben fogta össze, lemondásával tulajdonképpen megpecsételődött az általa életre hívott intézmény sorsa. Rózsa tevékenységének jelentősége nehezen felbecsülhető, mivel a művészeti szervező, a kulturális munkás korábban ismeretlen, új típusát testesítette meg, akinek szerepe a mai kurátorokéval vethető össze: az egyesület programjának kidolgozásán és a Művészház irányításán túl kiállításokat koncipiált és rendezett, előadásokat tartott, tanulmányokat és műkritikákat írt. Széles körű társadalmi kapcsolatait kihasználva menedzselte a Művészházat, működésének finanszírozására különböző pénzügyi megoldásokkal próbálkozott. Közeli kapcsolatban állt a művészekkel, műgyűjtőkkel és a művészeti élet más szereplőivel. Nagy súlyt fektetett a PR-munkára és a marketingre. A sajtóban széles körű publicitást sikerült biztosítania az egyesületnek, a korabeli lapokban megjelenő írások arról tanúskodnak, hogy a megnyitók előtti napon tartott, jól szervezett sajtótájékoztatókkal, sőt, az összeállított sajtóanyagokkal elérte, hogy a Művészház rendezvényei eseményszámba mentek, működését folyamatos érdeklődés kísérte. Rózsa arra is gondot fordított, hogy a Művészház képviselői modern "médiaszemélyiségként" jelenjenek meg, így például a lapok többször közöltek portréfotókat a "vezérkarról", illetve a kiállító művészekről. Rózsa a konfliktushelyzeteket is felhasználta a reklámozásra, a nemegyszer botrányszámba menő történések a sajtó hírverésének köszönhetően újra meg újra a Művészházra irányították a szélesebb közönség figyelmet. A sajtóban megjelent írásokat egyúttal az egyesület jelentőségének és presztízsének demonstrálására is felhasználta, a sajtóvisszhangokat szisztematikusan összegyűjtve, akár külön kiadvány formájában, propagandacéllal közölte. Az általa vezetett Művészház rövid fennállása ellenére betöltötte hivatását: a hazai közönséget megismertette a legfrissebb magyar és nemzetközi törekvésekkel, programjával felkeltette az érdeklődést a progresszív irányzatok iránt, és számos művész számára adott teret a bemutatkozásra - egyesek számára az indulást, az első sikereket jelentette. A kiállítások művésznévsorai felölelik a modern magyar művészet teljes spektrumát, együtt állítottak ki itt a különböző csoportosulásokhoz tartozó művészek: a nagybányai és a gödöllői művésztelep tagjai mellett rendszeresen megfordultak a tárlatokon az egyesület megalapításának évében függetlenedő kecskeméti neósok és a Nyolcak tagjai is. A kiállítók között ott voltak a legfiatalabb és legprogresszívebb művészek, de nagy számban bukkantak fel nők is, az alkalmazott művészet különböző területein dolgozó alkotók és az akadémiai képzésben nem részesülők, sőt "dilettáns", outsider művészek is. A Művészház jelentőségéről legmarkánsabban a kiállításokon bemutatott művek mai sorsa tanúskodik: a magyar művészet számos kiemelkedő alkotása ma a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható, a nemzetközi művészet remekei a Szépművészeti Múzeum mellett Pétervártól Berlinig, Bécstől New York-ig különböző múzeumok állandó kiállításának reprezentatív darabjai.