Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Párduc és liliom - Vajda Lajos montázsai

A Párizsban eltöltött több mint négy esztendőből (1930-1934) egy nemrég váratlanul felbukkant rajz kivételével csupán néhány kollázs maradt fenn. Ezek alapján annyi állapítható meg, hogy a szovjet avantgárd által inspirált konstruktivista kollázs-technikáról csakhamar egy szabadabb eljárásra váltott. A korabeli szürrealista kollázsoktól e munkákat a titokzatosság, sejtelmesség, erotikus hangoltság teljes hiánya különbözteti meg. Nem vágyairól, félelmeiről, egyéni szorongásairól szólnak, hanem - szándékai szerint - a Föld gondjairól. Élők és holtak, kínaiak, indiánok, afrikai bennszülöttek, magyar parasztasszonyok, uralkodók és próféták kimerevített pillanatairól, nyomorról és háborúról, erőszakról és kiszolgáltatottságról. Néha ellentétpárokat használ, máskor mintegy felsorolja a motívumokat, a fejükön korsót cipelő asszonyokat, kínai gyerekeket, egy afrikait bozótkéssel a kezében, hogy egy koponya s egy véresre korbácsolt figura feszültségi ívébe helyezze el őket. A montázsok szereplőinek többsége a "megalázottak és megszomorítottak" közül kerül ki, kisfiúk, csecsemők, bennszülött gyereklányok vettetnek oda prédául az erőszaknak. Ezeken a művein nyilvánul meg leginkább Vajda szociális érzékenysége s baloldali elkötelezettsége. S mindez az orosz avantgárd filmek vágástechnikáját idéző módon, villanásszerűen, egymásra ragasztott ellentétes előjelű elemekkel - jól érzékeltetve, hogy milyen karakterű filmek születhettek volna egy kamera birtokában.

vissza