Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

Párizsból hazatérve, újra itthon

1934-es hazatérése után azonban látszólag minden megváltozott: jóval provinciálisabb és szélcsendesebb viszonyok között a képzőművészet szűkebben vett szakmai problémáihoz kellett visszafordulnia. Finom portrékat, érzékletes aktokat készít, melyeken a lendületes vonal játssza a főszerepet. Ezekhez társulnak az életműben meglehetősen egyedinek számító, erőteljes rálátással komponált csendéletei. E képsorozatban mintegy kiteríti, a síkra préseli a tárgyakat. Nem a Munka-kör síkkonstruktivizmusához tér vissza, hanem egy roppant kényes egyensúlyi helyzet megteremtését próbálgatja a motívumonként eltérő nézőpontok váltakozásából eredő viszolyogtatóan bizonytalan téri helyzet, és a formák hieratikusan statikus elrendezése között. Zárt, szinte enigmatikus kompozíciók keletkeznek a térábrázolás problémáját kutató művész pályájának fontos állomásaként. Ugyanezeket a kérdéseket feszegette néhány korai, szintén magas rálátást alkalmazó városképén is. Az igazi fordulatot az a pillanat hozta el, amikor 1935-től Korniss Dezsővel közösen módszeresen kezdik el rajzolni Szentendre s a közeli Szigetmonostor parasztportáit, mások által addig figyelemre sem méltatott építészeti részleteit.

vissza