Aktuális időszaki kiállítások

A 16-17. század nemcsak a török háborúk, hanem a vallási megújulás korszaka is. Minden felekezet kialakította viszonyát a művészetekhez. Ide kapcsolódóan a magyar bibliafordítások a Jordánszky-kódex töredékétől egészen a Károli- és a Káldy-féle fordításig terjednek. Illusztrációik általában a felekezetre is utalnak. A kiállításon látható olyan héber nyelvű Biblia, amelyet Magyarországon használtak a 16. század végén, illetve Luther Márton zsoltárfordításainak olyan kiadása, amelyet a hazájukból elüldözött anabaptisták (habánok) hoztak magukkal.

Anyagilag talán a katolikus egyház főpapjai voltak a legjobb helyzetben, és hagyományaik is folyamatosak maradtak. Ahol lehetett, a középkori ötvösműveket és textilmunkákat használták tovább, s ritkábban készíttettek újakat. A reprezentatív darabokat külföldön rendelték meg, így például Hetesi Pethe Márton kalocsai érsek a győri székesegyház számára egy ulmi ötvössel készíttette el monumentális keresztjét, Bornemisza Pál pedig Bécsben alakíttatta át a veszprémi székesegyházi kincstár egyik Anjou-kori mitráját (1550). A miseruhákat megörökölték a középkorból; újabb nagy sorozatok nem maradtak ránk a korszakból.

Az evangélikus egyház a liturgikus edényekkel és a paramentumokkal hasonlóképp bánt, mint a katolikusság, a képekhez való viszonyuk azonban kicsit szigorúbb, de barátságos volt. Perényi Ferenc I. Ferdinánd bécsi fogságában párversekbe szedte a Biblia párhuzamos helyeit, és Augustin Hirschvogellel illusztrációkat készíttetett hozzájuk (1545-1547). Divatos epitáfiumaikon is éltek az allegorikus ábrázolások által nyújtott lehetőségekkel (Zmeskál-epitáfium, Berzevice 1600).

A református egyház bánt legszigorúbban a képekkel. Itt nem maradhatott semmi a késő középkori figurális ábrázolásokból. Csak a liturgikus edények voltak továbbra is használatban; de a kálvinisták voltak azok is, akik sajátos ötvösművészeti gyakorlatot alakítottak ki, pl. virágzott Kecskemét ötvösművészete, hasonlóképp híres volt a debreceni ötvösség is. A protestáns erdélyi fejedelmek közül Bethlen Gábor, de leginkább I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna számtalan adománnyal gazdagította nemcsak az erdélyi egyházakat, hanem a tiszántúliakat is. Az anabaptista habánok könyvkultúrája egészen különleges volt.