Magyar Nemzeti Galéria English

Aktuális időszaki kiállítások

A szentendrei és szigetmonostori motívumgyűjtés

Vajda és Korniss rajzolási módszerüket Bartók és Kodály példájára hivatkozva motívumgyűjtésnek nevezik. Jóllehet mindvégig távol álltak a két zeneszerző szisztematikus, a motívumokat tudományosan rendszerező metódusától, de a bartóki analógia felvetése mégse indokolatlan, hiszen Bartók amellett, hogy páratlan kincset hagyott a folklórkutatásra, a népdalok elemeit, törvényszerűségeit saját zenéje szuverén részévé építette, így teremtve meg egy tradíción alapuló, de alapvetően modern világot. Intenciójában Vajda és Korniss is erre törekedett. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az általuk használt "népművészet" fogalma messze nem egyezik a szó köznapi vagy tudományos értelmével. Az indulás évében rajzolt, minden járulékos környezeti elemüktől megfosztott házak, tornácok, oszlopok ablakkeretek és párkányok nem érdekességük, ornamentikájuk, "népi" mivoltuk miatt találtattak megörökítésre érdemesnek. Még kevésbé mondható el ez a később hozzájuk csatlakozó motívumokról, a tányéron pöndörödő almahéjról, a kacsáról, a bárkaorról. Talán jobb lenne velük kapcsolatban egy tradicionális, szerves lét,- és életforma elemeiről beszélni. Ezekhez a már csak töredékekben fellelhető motívumokhoz fordul vissza Vajda és Korniss az 1936-ban írásban is megfogalmazott "szentendrei programban", hogy segítségükkel előre is nézhessenek.

vissza