Alapokmányok
Alapokmányok
Magyar Nemzeti Galéria Gazdálkodási Szabályzat 2007.
WordMagyar Nemzeti Galéria Közbeszerzési Szabályzat 2007.
WordMagyar Nemzeti Galéria Szervezeti és Működési Szabályzat
pdfBeszámolók
Beszámolók
Szakmai beszámoló Barabás Miklós Kisfiú hegedűvel című festményének megvásárlásáról
docBarabás Miklós Kisfiú hegedűvel című festménye. Melléklet az NKA-nak írt szakmai beszámolóhoz
jpgSzakmai beszámoló Zalánkeméni Kakas István portréjának (1601) restaurálásáról
pdfZalánkeméni Kakas István képmása, 1601. Felvételek a festmény restaurálásáról. Melléklet az NKA-nak írt szakmai beszámolóhoz (2012. november)
pdfBeszámoló a Nemzeti Kulturális Alap Közgyűjtemények Kollégiumának támogatásával a Magyar Nemzeti Galéria számára megvásárolt 44 db Molnár József vázlatról és tanulmányrajzról
docSzakmai beszámoló a Nemzeti Kulturális Alap 3506/1720. sz. pályázatáról
docSzakmai beszámoló a Ferenczy Károly gyűjteményes kiállítás NKA Múzeumi Szakkollégiumának 2306/1672 sz. pályázatáról
pdfSzakmai beszámoló az NKA Múzeumi Szakkollégiuma 2312/1717. sz. pályázatáról: Ferenczy Károly levelezésének kiadása CD-vel kísért hagyományos könyv formában
pdfSzakmai beszámoló az NKA 2306/1595 sz. pályázatáról: Markó Károly és köre. Mítosztól a képig című kiállítás, a hozzá kapcsolódó kiadványok és múzeumpedagógiai programok megvalósítása
pdfA Magyar Nemzeti Galéria 2010. évi szöveges beszámolója
Az adatok hivatalos közlője az Oktatási és Kulturális Minisztérium.
pdfA Magyar Nemzeti Galéria 2009. évi szöveges beszámolója
Az adatok hivatalos közlője az Oktatási és Kulturális Minisztérium.
pdfA Magyar Nemzeti Galéria 2008. évi szöveges beszámolója
Az adatok hivatalos közlője az Oktatási és Kulturális Minisztérium.
pdfA Magyar Nemzeti Galéria 2007. évi szöveges beszámolója
Az adatok hivatalos közlője az Oktatási és Kulturális Minisztérium.
WordA Magyar Nemzeti Galéria 2006. évi szöveges beszámolója
WordA Magyar Nemzeti Galéria 2005. évi szöveges beszámolója
WordA Magyar Nemzeti Galéria 2004. évi szöveges beszámolója
PDFBeszámoló
Beszámoló a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumának támogatásával a Magyar Nemzeti Galéria számára megvásárolt rajzokról és sokszorosított grafikákról
A Nemzeti Kulturális Alap 980.000 forintos támogatásával megvásárolt grafikai kollekciót a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának munkatársai egy budapesti magángyűjtő anyagából válogatták, köztük számos olyan darabot, amelyek a gyűjtemény sok évtizedes hiányait pótolják. Az anyag egy része (Czóbel Béla rajza valamint Pólya Tibor karikatúrái) az egyedi rajzgyűjteményt, a többi darab (Berény Róbert, Dési Huber István, Gábor Jenő, Kmetty János, Kolozsváry Zsigmond, Molnár-C. Pál és Sassy Attila alkotásai) a sokszorosított gyűjtemény anyagát gazdagítják. Hasonló alkotások igen ritkán bukkannak fel magángyűjteményekben és kerülnek műkereskedelmi forgalomba, némelyikük unkális darab, többségük pedig nem található meg más közgyűjteményekben.
A grafikai anyag legkorábbi darabjai Sassy Attila Ópium álmok című, 1909-ban kiadott, cinkográfiával sokszorosított albumának lapjai. A sorozatot az elmúlt évtizedben számos alkalommal bemutatták, reprodukálták, mint a magyar szecessziós rajzművészet egyik legjelentősebb alkotását. Mivel a művész eredeti rajzai elkallódtak, lappanganak ezért igen fontos volt e nemes technikával sokszorosított album megszerzése, valamint a jövőben a századforduló, illetve Sassy rajzművészetét bemutató kiállításokon és a tervezett monográfiában való szerepeltetése.
Ritka darabok Pólya Tibor karikatúrái, egy 11 lapból álló, 1910 körül készített sorozat, amelynek lapjain a magyar művészettörténet fontos figurái, művészek és műkedvelők jelennek meg, akik szignálták is a róluk készült arcképeket. A karikatúrákon a Japán kávéház művészasztalánál rendszeresen összegyűlő művészeket, köztük Ferenczy Károlyt, Fényes Adolfot és Szinyei Merse Pált valamint a korszak egyik legfontosabb műgyűjtőjét Ernst Lajost örökítette meg a művész. A Magyar Nemzeti Galéria karikatúra-kollekcióját, valamint Pólya Tibor-anyagunkat egyaránt kiegészíti ez a sorozat, amelynek egy darabja, a műgyűjtő Nemes Marcell portréja már korábban bekerült gyűjteményünkbe.
A megvásárolt kollekció különleges lapja Czóbel Béla 1920-as években készített karikaturisztikus vázlata Leo Steinről, a Párizsban tevékenykedő amerikai gyűjtőről. Leo Stein, a műgyűjtés nagyasszonyaként, Picasso és Matisse mecénásaként számon tartott Gertrude Stein testvére, maga is jelentős kollekciót hozott létre, már az előző évtizedben kapcsolatba került a francia fővárosban dolgozó magyar művészekkel, köztük Czóbellel is. Az utóbbi esztendők művészettörténeti kutatásai, a Magyar Vadak-kiállítás előkészítése során még nem volt ismert ez a művészet- és művelődéstörténeti szempontból is unikális portré, amely az 1960-as években magától a művésztől került a neves gyűjtő, Dévényi Iván kollekciójába.
Sokszorosított grafikai gyűjteményünk hiányait egészítik ki azok a rézkarcok, fametszetek és litográfiák, amelyek a két világháború között működő legjelentősebb magyar mesterek alkotásai. Gábor Jenő 1922-ben készült, hagyatékából származó nagyméretű árkádikus aktkompozíciója a hazai neoklasszicizmus emblematikus alkotása. Hozzá kapcsolható Dési Huber István 1926-os lírai hangvételű leányaktja, amely a festő Milánóban készült korai rézkarcsorozatának egyik legszebb darabja. Kmetty János sokszorosított lapjai közül a megvásárolt, 1920 körül készült, már korábban is publikált Bartók-portré ritkaságnak számít, nem szerepel műkereskedelemben, nincs jelen köz- és magángyűjteményekben.
Eddig kevéssé ismert Molnár-C.Pál finom megoldású, rézkarc technikával 1925 körül készített enteriőrjelenete, amelyet a magyar art deco egyik legszebb grafikai lapjaként tarthatunk számon. A művésztől a Magyar Nemzeti Galériában igen gazdag fametszet-kollekciót őrzünk, bár néhány igen fontos műve hiányzik, így a legjelentősebb sorozata is, a most vásárolt Cyrano de Bergerac, amely nélkülözhetetlen gyűjteményünkben. Berény Róbert 1937 körül készült rézkarca egykor a Gresham körbe tartozó Szilágyi Sándor gyűjteményének személyes dedikációval ellátott, megbecsült darabja volt. Magyarországon csaknem megszerezhetetlenek a külföldre távozott művészek munkái, így Kolozsváry Zsigmond alkotásai. A gyűjteményünkbe került két korai, 1948-ban készített szürrealisztikus rézkarca szintén ritkaságnak számít. A művésztől hasonló darabok nem találhatók közgyűjteményekben, ezért pótolják grafikai kollekciónk hiányosságait. Ezek az önálló lapok és album a következő esztendőkben tervezett, két világháború közötti sokszorosított grafikát bemutató kiállításunk (katalógussal), valamint az 1940-es években Párizsban működő magyar mesterek alkotásaiból rendezett kamaratárlatunk (katalógussal) kulcsdarabjai lesznek.
Budapest, 2011.június 3.
Zsákovics Ferenc
főmúzeológus
A Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Szakmai Kollégiumának támogatásával a Magyar Nemzeti Galéria számára megvásárolt rajzok és sokszorosított grafikák jegyzéke
1. Berény Róbert: Család, 1937 körül
Rézkarc, papír, 165x240 / 212x281 mm
Kertben ülő család, férfi, asszony egy gyermekkel.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.1
2. Czóbel Béla: Leo Stein arcképe, 1920-as évek
Ceruza, papír, 260x200 mm
Középkorú, szemüveges férfi profilképe.
Grafikai Osztály, ltsz.: F.2011.1
3. Dési Huber István: Leányakt, 1926
Rézkarc, papír, 202x180 / 427x304 mm
Földön ülő, fejét lehajtó fiatal leány aktja.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.2
4. Gábor Jenő: Koncert szabadban, 1922
Litográfia, papír, 302x460 /440x595 mm
Szabadban zenélő, földön ülő, heverésző férfi és női aktok csoportjai.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.3
5. Kmetty János: Bartók Béla arcképe, 1920 körül
Rézkarc, papír, 235x190 / 290x206 mm
Csokornyakkendős férfiarckép háromnegyed profilban ábrázolva.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.4
6. Kolozsváry Zsigmond: Szem, 1948
Rézkarc, papír, 235x177 / 385x290 mm
Felnagyított szemben megjelenő antikizáló jelenetek.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.5
7. Kolozsváry Zsigmond: Tudós, 1948
Rézkarc, papír, 235x177 / 385x290 mm
Asztal fölé hajló idősebb férfi, kezében körzővel.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.6
8. Molnár-C. Pál: Leány enteriőrben, 1925 körül
Hidegtű, papír, 152x123 / 195x155 mm
Szobabelsőben, széken ülő leány lábánál macskával.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.7
9/1-30 Molnár-C. Pál: 30 eredeti fametszete Cyrano de Bergerachoz, 1935 Album 30 lappal, borítóval
Fametszet, papír, 265x180 mm (lapméret)
Rostand művének illusztrációi 30 figurális jelenetben megörökítve.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.8/1-30
10/1-11 Pólya Tibor: 11 karikatúra, 1910 körül
Árkay Aladár, Bruck Lajos, Ernst Lajos, Ferenczy Károly,
Fényes Adolf, Herrer Cézár, Lonkay ., Magyar Mannheimer Gusztáv,
Polgár ., Szinyei Merse Pál és Újváry Ignác arcképei
Ceruza, papír, 195x120 mm (laponként)
Szemből és háromnegyed profilból ábrázolt férfiarcképek karikaturisztikus felfogásban.
Grafikai Osztály, ltsz.: F.2011.2/1-11
11/1-10 Sassy Attila (Aiglon): Ópium álmok, 1909
Album 10 lappal, borítóval
Cinkográfia, papír, 315x 237 mm (lapméret)
Szimbolikus tartalmú, dekoratív felfogásban ábrázolt többalakos aktkompozíciók.
Grafikai Osztály, ltsz.: G.2011.9/1-10
Budapest, 2011.június 3.
Zsákovics Ferenc
főmúzeológus
Word
Szakmai Beszámoló
XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép 2010. november 4 - 2011. április 3. között a Magyar Nemzeti Galériában megrendezett kiállítás megvalósításáról
2010. november 4-én Marosi Ernő akadémikus nyitotta meg a XIX. Nemzet és művészet. Kép és önkép című kiállítást. A megnyitón a művészettörténész, irodalomtörténész és történész szakma jeles képviselői vettek részt. A "Felemelő évszázad" programsorozat keretében megrendezett kiállításon - melyet komoly kutató- és szervezőmunka előzött meg -, mintegy 260 mű (festmény, grafika, szobor) került bemutatásra a Magyar Nemzeti Galéria, vidéki múzeumok és magángyűjtemények anyagából.
A kiállítás nemzet és művészet eszmei összekapcsolódásának legjellemzőbb tárgyi emlékeit mutatta be a 18. század végétől az első világháborúig terjedő időszakban. Olyan műveket, motívumokat, képi világokat, s ezek által olyan sztereotip képzeteket idézett fel, melyek mélyen beivódtak tudatunkba, s máig pillérei nemzeti önképünknek. A műveket hét tematikus csoportra osztva tártuk a látogatók elé. Minden teremben angol és magyar nyelvű összefoglaló ismertetőt, a képek mellett pedig rövid képleírásokat helyeztünk el. A kiállítást megtekintő látogató számára nyilvánvalóvá vált: a nemzet olyan történeti fogalom, amely időben változik, s amelynek már a 19. században is számos különböző értelme létezett. Ezek a különböző nemzetfogalmak megragadhatóak a képzőművészetben is, a művészi szándék, a mű vagy a befogadó közeg szintjén. Amellett, hogy a kiállításon a 19. századi képzőművészet keresztmetszetét nyújtottuk, a tagolással, a kontextus megteremtésével és a magyarázatokkal a látogatót arra ösztönöztük, hogy a műveket ne csak mint önálló műveket szemlélje, de érzékelje azok történetiségét, összetett jelentését, a nemzeti kultúrában / a nemzeti kultúra konstruálásában betöltött szerepét is.
A kiállítást 14.500-an látogatták, a kurátorok több mint húsz szakvezetést tartottak művészettörténészek és a társtudományok képviselői és diákjai számára. (Legkiemelkedőbbek ezek közül: Művészettörténeti Társulat, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, ELTE Művészettörténet Tanszék, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszék, Pécsi Tudományegyetem Antropológia Doktori Iskola stb.) A tárlatnak jelentős sajtóvisszhangja volt, a napilapok tizenegyszer (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népszava, Népszabadság stb.), a heti és havilapok szintén tizenegy alkalommal tudósítottak (Műértő, Élet és Irodalom, Magyar Építőművészet stb.), emellett több mint tíz alkalommal szerepeltünk a rádió- és tévéadásokban.
A kiállításhoz megjelent egy 432 oldalas, mintegy 300 képpel illusztrált katalógus. A tudományos igényű, minden bizonnyal a jövőben tankönyvként használható kötet nagymértékben épített a társtudományok (történettudomány, filozófiatörténet és irodalomtörténet) eredményeire, s a legkiválóbb szakemberek tanulmányait tartalmazza. A könyvbemutatón a kötetet S. Varga Pál irodalomtörténész méltatta a művészettörténész, irodalomtörténész és történész szakma képviselői, összesen több mint száz fő előtt. A kapcsolódó programok közül kiemelkedik az MNG Szabadegyetem, melynek művészettörténeti, filozófiatörténeti, irodalomtörténeti, zenetörténeti előadásait átlag 50-60 érdeklődő hallgatta meg. (Legfontosabbak: A nemzeti identitás a világkiállításokon / Székely Mikós művészettörténész; Nemzeti építészet, nemzeti stílus / Sisa József művészettörténész; A "nemzeti filozófia" toposza a magyar filozófia történetében / Perecz László filozófiatörténész, egyetemi tanár; A nemzeti irodalom koncepciói a 19. században / S. Varga Pál irodalomtörténész, egyetemi tanár; Nemzeti mítoszaink és toposzaink megképződése / Debreczeni Attila irodalomtörténész, egyetemi tanár)
A kiállításhoz 12 oldalas múzeumpedagógiai kiadvány (családi füzet) készült. A múzeumpedagógusok 18 foglalkozást, a tárlatvezetők 50 vezetést tartottak. Az MNG Extra esti program keretén belül 15, az MNG Teázó keretében 5 vezetés volt, ezen kívül 8 delegáció látogatta meg a tárlatot. A kiállítás záróeseményén Grecsó Krisztián író tartott szubjektív tárlatvezetést.
Mellékletek:
- A kiállítás enteriőrjei
- Katalógus, leporelló, meghívó, családi füzet
- Sajtófigyelés
- Média megjelenések
Szakmai Beszámoló
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) 2010 nyarán meghívásos pályázat keretében támogatást nyújtott a Magyar Nemzeti Galáriának, hogy az Emlékezés színes álmai - kortárs roma képzőművészek reprezentatív tárlata című kiállítást vándorkiállíásként két újabb helyszínen, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén, Nyíregyházán a Jósa András Megyei Múzeumban és Csongrád megye székhelyén, Makón a József Attila Múzeumban bemutassa.
Az előzmények:
A "Magyar kulturális évad Kínában" programsorozat részeként a Néprajzi Múzeum 2007. szeptember 2-án nyitotta meg Az emlékezet színes álmai című kiállítását Pekingben, a Boyi Galériában. A magyarországi kortárs roma képzőművészetet bemutató tárlat elsősorban a Néprajzi Múzeum és a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményeiből válogatott több mint 200 műalkotást. A kínai közönség, valamint a szakma reakciói egyaránt kedvezőek voltak, így itthon több roma szervezet és közéleti személyiség is megfogalmazta, hogy jó lenne ezt a kiállítást Budapesten is megrendezni, hogy minél többen láthassák az anyagot, hiszen átfogó kiállítás roma művészek munkáiból utoljára 2000-ben volt a Pataki Művelődési Központban. A Kínát megjárt kiállítás befogadó intézménye ezek nyomán lett a Magyar Nemzeti Galéia. A 2007. december 11. és 2008. február 5. között látogatható kiállításnak részletes katalógusa is készült.
A vándorkiállítás első köre:
A Nemzeti Kulturális Alap (NKA) 2008 kora tavaszán meghívásos pályázat keretében támogatást nyújtott a Magyar Nemzeti Galáriának, hogy az Emlékezés színes álmai - kortárs roma képzőművészek reprezentatív tárlata című kiállítást vándorkiállíásként négy magyarországi helyszínen bemutatassa. A Magyar Nemzeti Galéria kurátora Kolozsváry Marianna Szuhay Péterrel, a Néprajzi Múzem muzeológusával közösen határozták meg az egyes kiállítási helyszínekre adaptálható tárlat "kiterjedését", a kiállító művészek és kiállítandó műalkotások körét. A helyszíneket az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakemberei egyeztették a megyei múzeumi szervezetekkel, így a választás a kiállítások sorrendjében a következő városokra esett: Salgótarján, Eger, Miskolc, Szolnok. Az első kiállítás 2008 augusztus15-én nyilt, az utolsó 2009.október 15-én zárt. Terven felül Miskolc és Szolnok között még Szekszárdra is eljutott a tárlat. A kurátorok az első kiállítás idejére elkészítették a kiállítást feldolgozni segítő munkafüzetet.
A munkafüzet:
elsődleges célja az volt, hogy az általános iskolák felső tagozatos tanulói szervezett keretek között tartott múzeumi sétáját követően egy a látottak rögzítését, "bevésését" segítő órai foglalkozás kereteit jelölje ki. A füzet másik, nem kevésbé fontos célja volt, hogy a gyermekek hazavihessék a látottak élményét, eldicsekedhessenek szüleiknek a festőkről és a műalkotásokról, hogy aztán ők lehessenek a család "tárlatvezetői". A munkafüzet egyszerre kínált játékot, tanulást és szórakozást, s egyszerre épített a megfigyelőképességre, az alkotói készségekre és a kreativitásra, valamint feltárta az egyes alkotások mögött megbúvó összefüggésrendszereket.
A kiállítások:
és ilyenformán a katalógusban szereplő művészek munkássága valójában egy dologban volt közös: az erősen tematizált "többségi", vagyis nem cigány képzőművészet hol romantikus, hol egzotikus, hol pedig idealizált szegény-ábrázolásával szemben belülről fogalmaztak meg - egymástól eltérő módon, de egyaránt - hiteles képet és életérzést, mellyel nagyban hozzájárultak a romák önismeretéhez és önbecsüléséhez.
Az egyes kiállítási helyszínek és az ott rendezett tárlat sajátosága:
- Salgótarján: a földszinti kisteremben önálló Bálázs János kiállítás (kiegészülve a Nógrádi Történeti Múzeum saját Balázs János anyagával); az emeleti nagy kiállítóteremben Bada Márta, Balogh Balázs András, Dilinkó Gábor, Fenyvesi József, Milák Brigitta, Oláh Jolán, Oláh Mara, Orsós Teréz, Rácné Kalányos Gyöngyi és Pintér Sándor egymástól elváló egységek szerinti kiállítása valósult meg;
- Egerben a Bástya galéria egyik szintjén Balázs János képei (kiegészülve egy magángyűjtemény darabjaival) voltak láthatók, a fölötte lévő szintet pedig a salgótarjánban is szereplő művészek képei töltötték meg;
- Miskolcon azonos szinten lévő három teremben valósult meg a vándorkiállítás koncepciója;
- Szekszárdon kisebb térben, több kép kihagyásával készült el a kiállítás;
- Szolnokon a Zsinagóga Galériában rendezett kiállítás bírt a legnagyobb térrel; az anyag kibővült egy helyi műgyüjtő, Bathó Tibor Balázs János és Oláh Jolán gyűjteményének félszáz darabjával: így a földszinten egymással szemben és szándékoltan zsúfoltan Balázs János és Oláh Jolán képei néztek "farkasszemet" egymással, míg a többi művész anyaga a karzaton kapott helyet.
A vállaláson felül:
2009. júniusában az OKM jelentős összegű támogatása mellett és a két kurátor szerkesztésében megjelent a Cigány méltósággal (Balázs János festő) című monográfia.
A vándorkiállítás második köre:
Az első kiállítás 2010. augusztus 15-én nyílt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye székhelyén, Nyíregyházán a Jósa András Megyei Múzeum első emeleti galériájában. Balázs János és Oláh Jolán ikonosztáz szerűen elhelyezett képei mellett szerepelt Orsós Teréz, Bada Márta, Ráczné Kalányos Gyöngyi, Oláh Mara, Balogh Balázs András, Dilinkó Gábor öt-hat festménye, valamint Pintér Sándor Roma művészek tizenkét darabos arcképcsarnoka. A kiállítás október 15-ig állt, s onnan utazott a következő helyszínre.
A második kiállítás 2010. november 7-én nyílt Csongrád megyében, Makón a József Attila Múzeum földszintjén. A tárlat egy ponton tért el a nyíregyházitól, nem szerepeltek rajta Oláh Mara képei. A kiállítást február 5-ig állt.
A kiállítások sikeresek voltak: magas látogatottságot értek el, a csoportfoglalkozások pedig tartalmasaknak bizonyultak.
A munkafüzet:
A pályázatban támogatást kértünk és kaptunk a munkafüzet újbóli megjelentetéséhez. Miként az első körben, most is sikere volt a feladatoknak gyermek között, sőt, több esetben is a munkafüzet "csábította" a múzeumba az iskolás csoportokat.
Egy újabb monográfia előmunkálatai:
A pályázat kedvező elbírálása nyomán jelentős lépéseket tettünk Oláh Jolán festői életművét bemutató monográfia (katalógus) elkészítésében. A példát az első vándorkiállítási kör során megjelent Cigány méltósággal (Balázs János festő) monográfiája adta. Több mint kétszáz festmény nyomdai előkészítését végeztük el, s ez reményt ad arra, hogy egyszer lesz anyagi lehetőség a munka befejezésére, a kötet megjelentetésére.
Kolozsváry Marianna
kurátor
Szakmai Beszámoló a kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltár szekrényének tisztításáról és konzerválá-sáról, valamint tartószerkezetének, menzájának kivitelezéséről
A kisszebeni Keresztelő Szent János-főoltár (1490-1516) a Magyar Nemzeti Galéria legnagyobb méretű műtárgya. Eredetileg mintegy hét méter magasra nyúló építményét tizennégy szobor - köztük három életnagyságú figura - és huszonnégy táblakép díszítette. A Szépművészeti Múzeum Márványcsarnokában felállított, hatalmas szárnyasoltár a második világháború idején súlyosan megsérült, darabjait évtizedekig raktárban őrizték, s csak a Nemzeti Galériában, ott is az utóbbi két évtizedben vett nagyobb lendületet elemeinek restaurálása. Szobrainak zömét sikerült helyreállítani, és táblaképei közül több is elkészült már. Az oltár teljes restaurálása előreláthatólag még hosszú éveket vesz igénybe.
Ezúttal a szárnyasoltár középső részének, szekrényének tisztítására és konzerválására került sort. A szekrényt régóta szerkezeti elemeire bontva őrizte a múzeum. A nagyméretű, festett-aranyozott építmény darabjainak felülete elpiszkolódott, megsötétedett, aranyfüst-borítása bemattult. Az azurittal borított és aranyozott részeket több helyen bronzporos, enyves átfestés fedte. A festékréteg sok helyen pergésnek indult; ez elsősorban a szekrény elemeinek illesztése mentén jelentkezett. A hordozó fa szuvassá vált, meggyengült.
Fotódokumentálás után az egyes elemeken előkonzerválást hajtottunk végre, hogy a pergő felületeket visszakössük a fahordozóhoz. A ragasztóanyagot injektálva juttattuk az elvált rétegek közé. Ezzel egy időben anyagmintákat vettünk a szekrény különböző festett és arannyal borított részeiből. A színenként vett mintákat mikroszkópos vizsgálat után kiértékeltük. Ezt követően indulhatott meg a tisztítás vegyszeresen és mechanikusan, a festett, illetve aranyozott felületeknek megfelelően. Számos esetben szikével sorvasztva lehetett csak az aranyról lepattintani a makacs szennyeződéseket. A tisztítás végeztével a színek és az arany ragyogása is visszatért eredeti pompájához.
Ezután következett az egyes elemek konzerválása. Ehhez toluolban oldott Paraloid B72 műgyantából 20%-os elegyet készítettünk, s ecsetelve itattuk be a hordozó fát - napokon keresztül - a hátoldal felől, majd amikor megszáradt, a festett-aranyozott réteget is vékonyan áteresztettük a konzerváló anyaggal. Csupán az azurittal festett területeket hagytuk ki, mivel ezt a szemcsés szerkezetű pigmentáltságot nem szabad ezzel a műgyantával kezelni.
A pályázati pénzkeret biztosította a felhasznált anyagok, illetve a műtárgy anyagvizsgálatának költségeit. A mikroszkópos vizsgálatokhoz és a tartószerkezet kivitelezéséhez külső szakemberek munkáját vettük igénybe. A tisztítás és konzerválás munkáját a Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének restaurátorai végezték, a tartószerkezet kiviteli terveit is ők készítették el.
A pályázaton nyert pénzből elkészíttettük a vasszerkezetet (a menzát és a felmenő vasállványzatot) is, amely a szárnyasoltárt fogja hordozni, ha az építmény restaurálása befejeződik. Az állványzatot felépítettük az állandó gótikus kiállításunkban, és elhelyeztük rajta az elmúlt évek során restaurált szobrokat és a szekrényt lezáró, áttört faragványt. Jelenleg így látható az együttes a Trónterem szárnyasoltárai között.
WordSzakmai beszámoló a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiumához benyújtott 2312/0663. számú pályázat 800.000 Ft-os támogatásának felhasználásáról
Tóth Sándor: Román kori kőfaragványok a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjtemé-nyében. A Magyar Nemzeti Galéria szakkatalógusai I/1.
A könyv a múzeum szakkatalógusainak nyitó kötete: a Magyar Nemzeti Galéria legrégibb műtárgyainak, a 11-13. századi kőfaragványoknak nyújtja részletes, tudományos feldolgozá-sát. A bevezető tanulmány mellett - amely a magyarországi művészet korai szakaszának né-hány fontos csomópontját elemzi - a gyűjtemény olyan emblematikus darabjait mutatja be, mint az aracsi sírfedőlap vagy a kalocsai királyfej, amely egyike a leggyakrabban reprodukált középkori műveinknek. A gyűjtemény összetétele szerencsés módon nagy ívű művészettörté-neti áttekintést tesz lehetővé. A művek sora a korai, két sorban összekapcsolódó palmettákkal díszített faragványoktól a székesfehérvári bazilika és a pécsi székesegyház töredékein át a jáki templomból származó oszlopfőkig terjed. A kötetet a művek múzeumba kerülésének doku-mentumai egészítik ki; útmutatót kapunk a hazai műgyűjtés és a magyar múzeumügy kezdete-inek megismeréséhez is. Mind a tanulmány, mind a katalógus-rész bőven illusztrált archív és új műtárgyfelvételekkel; a színes melléklet a legszebb kőfaragványok reprezentatív reproduk-cióit tartalmazza.
Tóth Sándor (1940-2007) a Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményének munkatársaként (1990-től haláláig) elsősorban a középkori kőfaragványokkal foglalkozott. Az utóbbi másfél-két évtizedben tevékenyen részt vett a középkori Magyarország művészetét új megvilágításba helyező, nagy múzeumi kiállítások munkálataiban. A Magyar Nemzeti Galéria román kori kőfaragványait feldolgozó szakkatalógus a négy és fél évtizedes életmű kiemelkedő darabja.
Az NKA támogatását a nyomdai előkészítés költségeire, valamint a nyomás egy részének kifizetésére fordítottuk.
A Könyvtárellátónak leszállítottuk az öt bemutató példányt és fogadjuk a megrendeléseket még 62 ingyenes példány erejéig. További 33 kötetet kiküldtünk az országos és megyei mú-zeumoknak. Az átvételi elismervényeket mellékeljük.
A könyv borítójának színes képe pedig a MNG Könyvtára alábbi honlapján tekinthető meg: http://www.flickr.com/photos/mngkonyvtara/sets/, a képre kattint-va pedig a dokumentum könyvtári adataihoz juthatunk.
Melléklet: 1 kötet, elszámoló lap, számlamásolatok, átvételi elismervények másolatai
Mikó Árpád
főosztályvezető
Beszámoló Varga Nándor Lajos "Magyar múlt 1-40." című sorozatának megvásárlásáról
Varga Nándor Lajos "Magyar múlt" című, 1934-1935 folyamán fába metszett 40 lapos sorozatában ezer esztendő történetét próbálta a magyar történelem sorsfordító epizódjaival megjeleníteni. A sorozatot már az 1930-as évek folyamán bemutatták a közönségnek, majd 1941-ben album formában is kiadták Rajk Gyula magyarázó szövegeivel. A második világháború után azonban a rendszerváltásig nem jelenhetett meg újra, kiállításokon nem szerepelhetett, közgyűjteménybe sem kerülhetett. A korabeli lenyomatokat a nyomódúcokkal együtt a művész hagyatékában őrizték meg. Újabb bemutatásukra csak 1995-ben Varga Nándor Lajos születésének 100. évfordulóján kerülhetett sor. A magyar honfoglalás 1100 éves évfordulóján, 1996-ban jelenhetett meg újra, kicsinyített formában, kötetbe szerkesztve.
A "Magyar múlt" 40 fametszetének megszerzésével régi adosságunkat sikerült törlesztenünk, hiszen a sorozat nem csupán a 20. század középső harmadának egy reprezentatív művészeti alkotása, hanem a két világháború közötti magyar történelemszemlélet és művelődéstörténet egyik igen fontos dokumentuma is. A művész hagyatékából a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvásárolt fametszetek a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai Osztályának gyűjteményében kerültek elhelyezésre az F.2008.5/1-40 leltári számon. Megkezdődött a művek feldolgozása, digitalizálása, állagmegóvása, paszpartuzása és végleges elhelyezése. Varga Nándor Lajos "Magyar múlt" című sorozatát a jövőben újszerzeményi tárlatunkon, valamint kamarakiállítás keretében szeretnénk a közönség elé tárni.
WordSzakmai beszámoló az NKA 2309/663. számú pályázatáról (Múzeumi Kollégium)
A Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztálya eredetileg négy festmény megvásárlására nyújtott be pályázatot összesen 5.540.000 Ft. értékben. A Kollégium döntése alapján elnyert 3.000.000 Ft összegből két művet tudtunk megvenni magántulajdonból, egy 19. századi és egy 20. század eleji alkotást, ezek:
Szemlér Mihály (Pest, 1833-Budapest, 1904):
Testvérek, 1867
olaj, vászon, 84 x 74 cm
jelezve jobbra lent: Szemlér M. 1867
ltsz.: 2008.1 T
Szemlér Mihály (1833-1904) a 19. században élt jelentős, sokoldalú alkotó, életművében egyaránt megtalálható a történelmi tematika, a tájkép és az életkép, de nevét talán legjobban illusztrációi tették ismertté. Választási karikatúrái és humoros népéletképei, a pesti belváros tipikus figuráit bemutató rajzai gyakran jelentek meg újságokban, napilapokban, népszerűvé és híressé téve alkotójukat. Műveit igényes rajztudás, biztos kompozíciós készség, változatos színhasználat jellemzi. Az említett műfajokon kívül portréfestőként neve kevéssé ismert.
A Testvérek kettősportré, ezért is kuriózumnak számít. Mivel Szemlér Mihály arcképfestői munkássága teljesen ismeretlen, gyűjteményünk eddig nem is őrzött portrét tőle. A két fiatal leányt ábrázoló kép magas szintű tudással készült, a finom színhasználat, a sokoldalú, árnyalt jellemábrázolás mellett az anyagfestésben és a tájfestésben is jártasságot mutat, hiszen a történelmi képeken mindezekre szükség volt. A kép különösen értékes számunkra, mivel a művésztől eddig mindössze 9 művet őrzött gyűjteményünk. Egyedülálló a Szemlér-életműben is, mert általa rálátás nyílik a művész műfaji sokoldalúságára és nagyszerű festői tudására. Kuriózum a 19. századi portréfestészet szempontjából is, mivel műfajilag a ritkaságnak számító kettősportré kategóriájába sorolható.
A kép kitűnő állapotban van, és kvalitásait tekintve 19. századi állandó kiállításunk egyik reprezentatív darabja lehet.
Páldy Zoltán (Temesvár, 1884-Budapest, 1939):
Krisztus és a királyok, 1912 körül
olaj, vászon, 144 x 105 cm
jelzés nélkül
ltsz.: 2008.2 T
Páldy Zoltán (1884-1939) Münchenben és Nagybányán tanult, az 1910-es években színre lépő fiatal festőgeneráció tagja volt, rendszeresen szerepelt kiállításokon. 1910 és 1914 között a Művészházban öt kiállításon összesen 39 művével vett részt, 1918-ban pedig a Nemzeti Szalonban mutatott be nagyobb kollekciót műveiből. A Krisztus és a királyok című festmény a Művészház nagyszabású, 1913. márciusban megrendezett Palotafelavató kiállításán 125. katalógusszámon volt kiállítva. A képet reprodukálták a kiállítást kísérő kiadványban (Kalauz a Művészház palotafelavató kiállításához, 1913), és a mű elnyerte a Lánczy Leó-féle 500-koronás díj egyikét. A festmény jól példázza azokat a modernista törekvéseket, amelyek mitológiai és bibliai jelenetek dekoratív formaadású, szimbolista ízű átírásával széles körben elterjedtek és népszerűek voltak az első világháború előtti évtizedben. Ennek a jelenségcsoportnak eddig csupán egy-két alakja, mint például Kádár Béla részesült kellő figyelemben, fontos, hogy más művészek munkássága is jól dokumentált, illetve feldolgozott legyen. A Magyar Nemzeti Galéria Festészeti Osztálya Páldy Zoltántól eddig egyetlen képet sem őrzött, ez a nagyméretű, kvalitásos festmény pótolja ezt a hiányt, és reprezentatív darabként képviseli gyűjteményünkben az 1910-es évek jellegzetes festői törekvéseit.
A kép kiállításon való bemutatására előreláthatóan már a jövő évben sor kerül.
WordSzöveges beszámoló Freskóterv restaurálása
NKA pályázati azonosító 2311/1554
Művek és állapotuk a restaurálás előtt
Körösfői-Kriesch Aladár
Dunai rakodómunkások, 1915
Technika: szén
Anyag: papír
Méret: 4000 x 3200 mm
Ltsz: F.87.24.
Restaurálás előtti állapot: kasírozatlan, poros, kissé szennyezett papír, középen hosszában kettéhasadva. Savas, sok apróbb szakadás, valamint kisebb hiányok.
Lotz Károly
Psyché ihleti a Phantasiát, 1873 k.
Technika: grafit ceruza
Anyag: kasírozott papír
Méret: átmérő 2820 mm
Ltsz: 2432
Restaurálás előtti állapot: poros, kissé szennyezett, a ragasztás a széleken elvált. Az egyes részeken nagyobb beszakadások voltak csaknem teljesen levált darabokkal és hiányokkal, a papír pedig hullámos volt.
A restaurálás menete
A művek óriás méretűek, ezért több darabban kellett felkasírozni őket.
Kőrösfői-Kriesch Aladár: Dunai rakodómunkások kartonja két nagyobb és több kisebb darabra szakadt szét, ezért az eredeti ragasztásokat és a későbbi szakadásokat figyelembe véve tizenkét közel egyenlő részre vágva, a darabokat külön kellett kasírozni, majd száradás után összeragasztani. A kasírozást megelőzte a száraz tisztítás, savtalanítás, majd a hátoldalon lévő ragasztások eltávolítása. A művet rétegelt lemezre feszített lenvászonra, savmentes csomagolópapírra, metil cellulózzal ragasztottuk fel. Az összeillesztéseknél használt ragasztóanyag planatol volt. A hiányok pótlása és a retusálás megtörtént.
Lotz Károly: Psyché ihleti a Phantasiát freskókartonja penészes volt. Ezért a széleit és a régi kasírozó vásznát el kellett távolítani, a hátoldaláról pedig a régi ragasztót szikével és csiszolópapírral leszedni. Ezt a művet is több darabban kellett felkasírozni. A szétvágás nagyrészt az eredeti toldások mentén történt. A továbbiakban hasonlóan kellett eljárni, mint az előző freskókartonnál. Metil cellulózba formaldehidet rakva a penészvédelem megtörtént. A kopásokat és hiányokat szénnel retusáltuk.
A restaurálást elvégezte: Juhászné Szabó Zsuzsanna
WordSzakmai beszámoló a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumi Kollégiumának 2309/716 számú pályázatáról: gyűjteménygyarapítás
Ferenczy Károly: A művész neje (Fialka Olga képmása), 1892
olaj, fa, 40,6 x 21 cm, jelzés nélkül
A mű 1962 óta védett (T Mt 2150. Védetté ny. sz. Műv. Min. 84908/1962. XI. 22.)
A mű megvásárlására 3.000.000 Ft-ot nyertünk az NKA Múzeumi Kollégiumától. Először Ferenczy Károly érzékeny tollú monográfusa, Genthon István reprodukálta a művészről megjelent könyvében A művész neje című, bensőséges hangulatú festményt, és az alábbi sorokat írta róla: "A művész nejének kis méretű arcképe, sötét ruhája, csaknem bal profilban álló térdkép, bal kezén szürke kesztyűvel. A háttér ezúttal semleges. Itt az előadás az előzőekhez képest pasztózussá vált, a vastag festék, különösen az arcon, csomósan felrakott, a képnek immár semmi köze az eddig oly sokat emlegetett francia mesterhez. Münchenre, sőt Nagybányára utal. Bár kisméretű, fanyar monumentalitás lengi körül, felfogása emelkedett, de hűvös."
A festmény művészettörténeti értékén túl családtörténeti jelentőséggel is bír, ugyanis a 20. századi magyar művészet legjelentősebb művészfamíliája, a Ferenczy család nagyműveltségű tagját, Fialka Olgát ábrázolja. Fialka Olga Ferenczy Károly feleségeként Ferenczy Valér festőművész, Ferenczy Béni szobrászművész és Ferenczy Noémi textilművész édesanyja volt, de ő maga is festőművésznek indult. A kép kultúrtörténeti értékét növeli, hogy annak idején a művész közeli barátjának, a Szépművészeti Múzeum igazgatójának, Petrovics Eleknek a tulajdonába került.
A pályázati támogatás segítségével idén, részletfizetéssel tudjuk megvásárolni a 6.000.000.-os festményt. Az első részlet kifizetése után festmény a Magyar Nemzeti Galéria XIX-XX. századi Gyűjtemé nyébe került beleltározásra (2009.1). Már megvan a helye múzeum XX. századi állandó kiállításában, illetve a 2011-re tervezett, nagy gyűjteményes Ferenczy Károly- kiállítás egyik személyes vonatkozású, kiemelkedő darabja.
Plesznivy Edit
főmuzeológus