Magyar Nemzeti Galéria English

Gyorsabban, Magasabbra, Erősebben!

A Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Sportmúzeum kiállítása a londoni olimpia tiszteletére

Budavári Palota, A épület, 2012. július 19 - november 4.

Az újkori olimpiai mozgalom egyik alapítójának, Pierre de Coubertinnek tulajdonított szlogen, a "Gyorsabban, magasabbra, erősebben" a nemzetek közötti nemes versengés eszméjét fogalmazta meg a 19. század végén. A test és a lélek harmóniáját kifejező sport és a jobb eredmény elérésének vágya az antik görög világ óta sok szállal kapcsolódott a művészetek megújulási törekvéseihez. A Magyar Nemzeti Galéria és a Magyar Sportmúzeum közös kiállítása a londoni olimpia alkalmából olyan összeállítást tár a nagyközönség elé, amely a különböző - nem csak olimpiai - sportágak céljait és jellegzetességeit értelmezi a műalkotások és relikviák segítségével.

A "Gyorsabban, magasabbra, erősebben" hármas kifejezés szűkebb értelemben az emberi test mozgására, teljesítményére, fejlesztésére utal, ugyanakkor az emberiség 20. századi technikai, szellemi, sőt hatalmi törekvéseit is tükrözi.

A gyorsaság a technika fejlődésével, az autók és motorok okozta szédületes tempóváltással, életünk gyökeres változásaival kapcsolható össze. A fogalom minden olyan sportághoz kapcsolódik, amelyik nagyobb sebesség elérésére ösztönöz. A futás gyorsasága az izomerőn múlik, de sok sporteszköz kapcsán - például a vízi, a téli és a technikai sportok esetében - az egyre gyorsabb eredmény a 20. század mérnöki teljesítményeinek is köszönhető.

A magasságról ma már elsősorban az űrhajózás jut az eszünkbe, de a sporttörténet bizonyítja, hogy a test magasabbra juttatása olyan ősi, talán a túlélési ösztönhöz is kapcsolódó vágy, ami a sportágak kialakulásában is kifejeződött. A magasugrástól a hegymászáson át a léghajózásig és a repülésig írható le az a folyamat, amelynek során az ember az ég, a menny, az ismeretlen megismerését tűzte ki céljául.

A harmadik fogalomban megjelenő erő - a békés megmérettetés mellett - a világtörténelem minden pillanatában összekapcsolódott a hatalomvággyal. Az ősember állatokkal és ellenségeivel való testi küzdelmének leképezése a sportban nemcsak az egyéni küzdőágakkal, de a csapatjátékokkal is megfeleltethető. Az újkori olimpiák az erő klasszikus eszméjét a nemzetek versengéseként fogták fel annak ellenére, hogy az elmúlt száz év konfliktusai, politikai változásai folyamatosan tükröződtek az olimpiai részvételekben.

Ha Coubertin báró most fogalmazná meg három szóban az olimpiai mozgalom célkitűzéseit, valószínűleg az egyik a mozdulatok hatékonyságára, koncentráltságára vonatkozna, hiszen manapság jórészt ez teszi lehetővé az újabb eredmények, rekordok születését. A mozgás finom összehangolása már a századforduló környékén is jelen volt, de sokkal inkább az élet más területein, például a munkaszervezésben a taylorizmus által, a cirkusz és varieté világában, vagy éppen a hadtudományokban. Utóbbiakhoz kapcsolódnak a keleti harcművészetek és az európai vívás is. A mozdulatok harmóniája, célszerűsége egyben szépséget is jelent, s mint ilyen, természetesen jelenik meg a műalkotásokon. Ugyanakkor rokonítható a tánccal, a mozgásművészettel, olykor közvetlenül is, hiszen a műkorcsolya, a szinkronúszás, a talajgyakorlatok elképzelhetetlenek a test harmonikus mozgása nélkül. A "hatékonyság" fogalma pedig olyan kevésbé magasztos gondolatokkal is társulhat, mint az állami struktúrák és a sportszervezés hasonlósága vagy a mechanizmus üzletszerűsége.

Művészet és sport kapcsolatában azonban még egy, a többit sokszor átható fogalom van jelen: ez a testkultusz, amelynek eredete szintén az antik Görögországig vezethető vissza. Az izomzat kidolgozott formája és az egészséges test látványa az elmúlt évszázadban újra a kultúra középpontjába kerültek, majd minden képzőművészeti ág, a film és a fotó fontos ihletője, egyúttal témája volt.

A kiállításra kiválogatott művek tehát a hármas olimpiai jelszó elemei, a hatékonyság fogalma és a testkultusz köré szerveződnek. A művészet és a sport szoros kapcsolata, rokonsága a 20. század egyes korszakaiban kifejezetten domináns volt. Az ebből a gazdag szellemi hagyományból kiemelt tárgyak és műalkotások közreadása egyszerre művészettörténetként és sporttörténetként is felfogható. Az 1896-os első újkori olimpia óta a mozgalom jelszavainak nagy része illuzórikusnak bizonyult, de napjainkig ható eszméi követendő példaként állnak előttünk.

A kiállítás rendezői a jelen nézőpontjából tekintettek végig a 20. századi művészeten, azaz a kortárs művekhez kerestek előzményeket, tematikus vagy ikonográfiai analógiákat. Nagy szerepet játszott a válogatásban az idén 50 éves Ezüstgerely-pályázat, amely a sporttal kapcsolatos képzőművészeti, iparművészeti, fotó-, film- és irodalmi alkotásokat díjazza.

A kiállítás kurátorai: Petrányi Zsolt (MNG), Dr. Szabó Lajos (Magyar Sportmúzeum), Tokai Gábor (MNG)

Word .doc
Képek letöltése ZIP formátumban
vissza