A 19. századi nagymestereink bemutatásának Munkácsyval kezdődő sorát 2007. december 14-én Zichy Mihály műveinek nagyszabású kiállításával folytatja a Magyar Nemzeti Galéria. Zichy Mihály az 1880-as évektől Munkácsy Mihály mellett a második legismertebb művész a magyar művészetben. Munkácsy a kortársak számára egyértelműen a nemzeti festőgéniusz, a magyar "festőfejedelem" volt, akinek kultusza a mai napig töretlen, de mellette hamar megjelent a másik kultikus tisztelettel övezett művész, Zichy Mihály, a "rajzoló fejedelem" is. A tárlat különlegessége az a pontosan száz darabból álló kollekció, amelyet a szentpétervári Ermitázs kölcsönöz erre az alkalomra, de emellett a hazai köz- és magángyűjteményekből is jelentős válogatást tárunk a látogatók elé. A kiállítás 2008. március 23-ig várja a látogatókat.

A kiállítás Zichy kultikus és generációkon átívelő tiszteletének köszönhetően várhatóan éppoly széles közönséget fog vonzani, mint a Munkácsy-kiállítás 2005-ben. Zichy Mihály pesti és bécsi tanulmányait követően, 1847-1906 között élete jelentős részét Oroszországban töltötte. Eleinte Katalin nagyhercegnő udvarában, majd 1852-től egymást követő négy cár (I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor, II. Miklós) szolgálatában dolgozott. Oroszországban készített művei csak néhány reprodukció révén, töredékesen ismertek hazánkban, hiszen kitűnő mesterségbeli tudásról tanúskodó rajzait és akvarelljeit a cári gyűjteményekben őrizték elzárva a közönségtől és azok oroszországi közgyűjtemények kincsei a mai napig. Ez az első alkalom, hogy ezeket Magyarországon a közönség látni fogja. Az anyag nagyobb része nagyméretű reprezentatív akvarell és szépiarajz, melyek a cárok udvari életét örökítik meg, de olyan kultúrtörténeti "csemegék" is találhatóak közöttük, mint az a II. Sándor vadászata alkalmával készített kártyasoroza, melyet Zichy rajzolt a cár számára, s amin megörökítette önmagát is. Zichy szorosan kapcsolódott az orosz kultúrához, irodalomhoz: a brilliánsan megoldott cári feladatok mellett nagy orosz költők műveit illusztrálta. Lermontov, Gogol, Goncsarov műveihez született romantikus rajzai az orosz irodalmi alkotások szellemiségének mély átéléséről tanúskodnak. Ezekből is látható lesz a kiállításon néhány lap. Zichy 1874-ben úgy döntött, hogy elhagyja az orosz cári udvart, és Párizsba utazik abban a reményben, hogy immár szabadon alkothat, s vízióival - ahogyan ő nevezte "hallucinációival" - sikereket érhet el és biztosíthatja megélhetését. Ebben a korszakában korábbi késő romantikus rajzait felnagyította, s sajátos "óriásgrafikákat" készített, melyek valójában festmény méretű rajzok. A kiállításon az Autodafé és a Zsidó mártírok fogja példázni ezt a különleges műtípust.

Kihasználva a kínálkozó alkalmat, hogy az oroszországi grafikák kölcsönzésével immár bemutathatóvá válhat a teljes Zichy-életmű, a hazai köz- és magángyűjteményekből is jelentős válogatást tárunk a látogatók elé. A korai, még Bécsben készített művek (Mentőcsónak, Koporsólezárás) mellett a budapesti Szépművészet Múzeum jóvoltából be tudunk mutatni néhány olyan külföldi kortárs alkotását is, melyek egyértelműen inspirálták pályája kezdetén Zichyt. Johann Matthias Ranftl Az 1838-as pesti árvíz című képe közvetlen hatást gyakorolt Zichy Mentőcsónak című, már a korban nagy sikereket aratott festményére. Emellett látható lesz Zichy bécsi mesterének, Ferdinand Georg Waldmüllernek két kompozíciója is.

A kiállítás második része Zichy óriási és leginkább ismert könyvillusztrátori munkásságát fogja bemutatni. Az 1880-as, 1890-es években készített illusztrációi Madách Az ember tragédiájához illetve Arany János balladáihoz szinte minden otthonban megtalálhatóak voltak, s számtalan kiadást éltek meg. Olyan mélyen bevésődtek a nemzet emlékezetébe, hogy máig meghatározzák a balladákról és a tragédiáról alkotott képünket. Zichy illusztrációi szinte az irodalmi művekkel egyenrangúak, s ugyanannyira ismertek mindenki számára. Még Zichy életében múzeumba került az 1885 és 1888 között készített Madách-illusztrációk összesen húsz, nagyméretű szénrajzból álló sorozata. Ezeket a maga teljességében az 1970-es évek óta nem láthatta a fővárosi közönség. Ugyanígy egy gazdag válogatást állítunk ki Zichy Arany-illusztrációiból, s a tárlókban e művek megjelentetett díszkiadását is bemutatjuk. Az 1960-as években egy Olaszországban élő művészettörténész csodával határos módon bukkant rá Zichy elveszettnek hitt Faust-illusztrációira, s ezeket akkor szerencsére megvásárolta a magyar állam. Ebből a különleges, húsz lapos tollrajz-sorozatból is kiállítunk egy válogatást, s természetesen nem maradhat el az a néhány köz- és magángyűjteményben őrzött Petőfi-illusztráció sem, melyeket Zichy az 1884-es Petőfi-díszkiadás számára készített. Zichyre ebben a korszakában leginkább a neves francia festő és illusztrátor, Gustave Doré gyakorolt hatást, akit a hetvenes években már személyesen is ismert. Doré három rajzát a Szépművészeti Múzeum őrzi, s e lapokat a kiállításra kölcsönadja. E rajzok különlegessége, hogy Doré annak idején Liszt Ferencnek ajándékozta őket s az ő hagyatékából kerültek közgyűjteménybe. Liszt Ferenccel Doré is és Zichy Mihály is személyes kapcsolatban állt, mindketten tisztelték a zeneszerzőt, sőt ő tanította zongorázni Zichy lányát.

A kiállításon bemutatjuk Zichy A Rombolás géniuszának diadala című hatalmas festményét, melyet az 1878-as világkiállításra festett, s élete "főművének" szánt, azonban aktualizáló tartalma, a pápa, III. Napóleon, a német császár és az orosz cár direkt szerepeltetése, valamint a francia-porosz háborúra és a párizsi kommünre való közvetlen utalás miatt a világkiállítási bizottság arra kényszerítette a művészt, hogy még a tárlat megnyitása előtt a képet visszavonja. Az 1870-es porosz-francia háború és az azt követő kommün még túl közeli volt ahhoz, hogy egy ilyen látványos víziót a közönség elé engedjenek egy hivatalos eseményen, de problémát okozott a jobb háttérben a pozitív jövő képében ábrázolt Köztársaság alakja is. 1878-ban ugyanis még elég bizonytalan lábakon állt a köztársaság Franciaországban és némelyek éppen ironikusnak találhatták az adott viszonyok között a köztársaság ilyen határozott megjelenítését. A kiegyezés után a stabilizálódás útjára lépő Osztrák-Magyar Monarchiában pedig ez az üzenet kifejezetten provokatív lett volna. Maga Zichy is belátta, hogy képének ezen a részletén változtatnia kell, ezért a jövő fényözönébe helyezett Köztársaságot Krisztus alakjával cserélte fel.

Különleges eset a hazai művészetben, hogy egy 19. századi művész hagyatéka viszonylag egyben fennmaradjon. A művész szülőházában 1927-ben alapított zalai Zichy Emlékmúzeum esetében ez történt, és még a második világháborút követő viharos események sem sodorták el e magánmúzeum anyagának jó részét. Az itt található levelek, Zichy könyvtárának 19. századi anyaga, a családi tulajdonban lévő grafikák, Zichy keleti néprajzi gyűjteményéből származó grúz bútorok, díszdobozok közül is be fogunk mutatni egy válogatást, melynek enteriőr-szerű elrendezése megidézi a kort és Zichy környezetét, személyes mikrovilágát.

A kiállítás eddig sosem látott teljességben fogja bemutatni Zichy Mihály festői és grafikusi munkásságát. Mindenki által ismert illusztrációi miatt a művész egyike a legnépszerűbb 19. századi mestereinknek, neve minden bizonnyal vonzani fogja a kultúra iránt egyre nagyobb érdeklődést tanúsító hazai közönséget. A jelentős mennyiségű és különleges minőségű oroszországi anyag a kiállítás csúcspontja lesz.

A kiállítás előkészítése: A Magyar Nemzeti Galéria földszinti kiállítóterében december 10-én a hazai gyűjteményekből származó Zichy művek megrendezve, készen álltak. Az Ermitázs Zichy-anyaga december 11-én érkezett meg Budapestre. A gondosan előkészített és csomagolt tárgyak kilenc ládában, repülőgéppel érkeztek a fővárosba. A vámügyintézést követően a repülőtértől a Magyar Nemzeti Galériába rendőrautó kísérte a szállító cég kamionját. Még előző nap megérkezett az Ermitázs két művészettörténésze, a nyugat-európai és az orosz kultúra gyűjteményének kurátora, akikhez a tárgyakkal együtt utazó papírrestaurátor egy nappal később csatlakozott. A ládák felbontása egy napos klimatizálás után a kiállítótérben történt, ahol a két intézmény restaurátorai gondosan átvizsgálták a tárgyakat.

Zichy "főművét" A Rombolás géniuszának diadalát, mely a kilencvenes évek óta a zalai Zichy Emlékmúzeumban volt kiállítva, s amely egy 4,5 x 5,5 méteres hatalmas vászon, első alkalommal, november elején nem tudtuk biztonságosan kiemelni, felhengeríteni és Budapestre szállítani. November folyamán azonban többszöri restaurátori konzíliumot követően az intézmény szakemberei újra Zalára utaztak, s egy beépített ajtót kibontatva egy hatalmas hengerre tekerve kiemelték a képet, majd Budapestre szállították, s ezt követően restaurálták. Zichy e kulcsfontosságú alkotása a főbejárattal szemben, a félemeleten lesz látható.